sejtelmem vezeti a mozdonyt
vonatom áthalad a valóságon
ágak fekete karjai közt
lombokat keresve s a köd mögött
nappalokat fogyatkozó Napot
hangom felkúszik a dombok hátán
sziklák combjain barlangodba
sejtelmem vezeti a mozdonyt
elfogy a g?z lassuló lejt?kön
csúsznék feléd ablakban ágaskodom
a menetszél arcomba fújja
jég-illatod metszem a valóságot
nélküled a ködben
