mint
Radnai István:
TAVASZ EL?Z
élet-e még bár tél lett
lett jött betört
hallottam énekel egy madár
halottam egy cinke
megtört az ablakon
*
remény
ez hó az utolsó
ez hónap talán az utolsó
*
ne hidd a madárdal megcsal
megcsal mint kedvesed
*
(melyiknek hiszel)
—
István, már az els? sorral bajban vagyok. Nem értem.
Sokallom a szóismétlést. “Lett” – jaj de nem szép szó ( germanizmus ), és ráadásul egymásután. Sok.
Aztán jön a következ?. Kétszer hallani. Pedig hidd el, egyszer is meg lehetne hallani. Bár elképzelésem sincs, hogy tud a cinke megtörni az ablakon. Esetleg nekirepülni. Talán.
ez hó az utolsó
ez hónap talán az utolsó —és a nével?k? Mert a nélkül, csak szavak. Egymás mellet.
Rövid gondolatok István, nem érzem, hogy vers született volna.
Mintha minden gondolata befejezetlen maradt volna.
Tedd kerekké, hogy ne csak szavak legyenek, hanem „hangja” is legyen minden szónak..
Legutóbbi módosítás: 2011.01.26. @ 10:43 :: Radnai István
