Hol elküldesz,
hol meg fogva tartasz.
Életidegen
az akarat, a vágy,
lesújt, vagy egekig emel.
Nincs benned irántam
se szégyen, se gőg
s irántad bennem
se remény, se kétely.
Megrendült a bizalom,
és a bizalmatlanság.
Mit akarhatsz még tőlem,
s mit akarhatok én,
hogy önmagad légy
s én is az legyek.
Mit adhatok
és mit adhatsz
magamból s magadból
neked, s te nekem?
Hitet, erőt?
Megalázol
s felmagasztalsz,
hogy szabadon tégy
velem bármit,
mikor magadba zársz
remények nélkül
s észre sem veszed,
nem veled alszom el,
s nem velem ébredsz.
Mikor nem jössz,
és én se megyek,
hogy el ne veszítselek téged,
akkor se, ha nem talállak.
Mégis együtt vagyunk
haragvón, és megbocsájtón
ugyanúgy,
mint régen.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.13. @ 21:00 :: Seres László