A rövidebb út a nehezebb,
ami önmagadhoz elvezet.
Valami titkos szellő-halk tudat,
szédült szív, áradó vak kábulat.
Valami fegyvertelen lágy éhség,
csillagjegy, tűzvarázs,gyáva-merészség.
Valami túlcsordult ösztönélet
festi át naponta csalfa képed.
A rövidebb út a nehezebb,
ami önmagadhoz elvezet.
Csak magadon át, hogy megtudd, ki vagy.
Tavaszba visszatérő madárraj,
röppenő vágy új hazára lelten,
örökké változó ismeretlen.
Levetett arca a tegnapoknak,
hogy csodára lelj,
hordj szebbet, jobbat,
rontótüzek ellen s keresd, érezd
az utat, amin jársz, hogy megérkezz.
A rövidebb út a nehezebb,
ami önmagadhoz elvezet.
Lelket tisztító fáklyákat gyújtva
megszületsz szeplőtelenül újra,
nem Istenként, csak, mint az emberek,
hogy mások is rád ismerjenek.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.20. @ 09:35 :: Seres László