Arcán halvány pírral…
Kellemes meleg volt a jól fűtött szobában. Hosszan nézte azt a halvány pírt az arcán, ahogyan fölé hajolt.
Nem, nem az első ilyen pillanat volt, mégis… érezte, hogy lassan izzani kezd.
Először ott bent, valami megmagyarázhatatlanul kezdődő melegség, aztán forróság öntötte el.
Úgy érezte a levegő is remeg körülötte.
Felnézett. Látta, hogy közeledik felé. Szinte érezte a következő mozdulatot. Érintés remegtette végig. Fel, le… Egyre simább lett minden apró redő…
Boldog suhanású forróság, a már jól ismert érzés akkor… ott…
Aztán úgy érezte, félretették.
Lassan hűlni kezdett, ragyogó szeme már nem küldött csábító fényeket. Hunyt szemmel gondolt az elmúlt percekre.
Most újra várhat hosszan, ki tudja meddig…
Talán egy hét is eltelik, amíg újra sorra kerül a… vasaló.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.15. @ 13:18 :: Sonkoly Éva
