Lassan vége a télnek. Még nem aktuális a tavaszi nagytakarítás, de a régi irataim, füzeteim közt rendet rakok. Selejtezek is.
Kezembe kerül egy régi füzet, pár éves dátummal. Nézem a füzetborítót: Irodalom, vázlatok.
Belelapozok, s szinte látom magam előtt azt a négy gyereket, akiknek íródott. Mennyire különbözőek voltak…
Egyikük halló kislány, de mozgássérült, szép arcú, kedves, mosolygós teremtés. Minden óra előtt meg kellett néznem, hogy a két cipőtalpa lent van-e a parkettán, könyöke kényelmesen a padon, gerince egyenes. Így is nehézkes volt a ceruzafogása, írása. Otthon számítógépet használt, a házi feladatok nyomtatva kerültek hozzám.
Társai nagyothalló lányok, különböző hallásmaradványokkal, amit fül mögötti hallókészülékük korrigált.
Figyelmük is különböző volt, s ennek következtében érdeklődésük is, a tantárgy és társaik iránt. Jó volt velük dolgozni, minden problémájuk ellenére. Szívesen emlékezem rájuk.
Beleolvasok a füzetbe. Honfoglalás. Egy olvasmány címe.
Emlékszem arra az estére mikor a vázlat készült. Sokáig ültem az íróasztal felett. Azon gondolkodtam, szavakra szedve az olvasmányt, mit is mondhat nekik a szó: Hon. Haza.
Eszembe jutott az otthonuk. Egy kivétellel mindenki kollégiumban lakott, minden hétvégén hazautaztak. Otthon töltötték a napokat. Otthon… — állt előttem a szó. Mindent elmondott.
Így néztem, ahogy akkor a táblára írtam: Ott/hon — majd bekarikáztam, hirtelen pár szó után elképzeltük az utcát, a házat, ahol éltek. Ott, ahol az otthonuk van. Ahova haza utaznak, ahol első lépéseiket tették. Ahol édesanyjuk féltő gonddal vigyázta azokat a lépteket.
Emlékeket idéztünk, képeket néztünk, majd térképet. Milyen kicsi pont azon az ő városuk, hol van az ország határa most? Hol volt, amikor őseink elfoglalták a hazát, ahol élünk, hiszen lesz történelmi vonatkozása is ennek az olvasmánynak később, és kirándulás is Ópusztaszerre…
Büszke voltam arra, hogy a négy lány kellő méltósággal állt tanévzárón, amíg a himnuszt hallgattuk.
Sohasem fogom megtudni, mit éreztek, csak láttam…
Legutóbbi módosítás: 2011.01.26. @ 11:00 :: Sonkoly Éva
