Múlnak napok, hosszú évek,
s általában mit sem érnek.
Homokórán perg? szemek,
üres, kongó konténerek.
Sokszor ólmosak az esték,
hideg ráz, kék meztelenség.
S h?s áhitat piramisa,
ha feltör egy csöndes ima.
Drágak?ként boldog percek,
fényl? öledben hevernek.
Minden eleven pillanat
emlékedben veled marad.
Marad a te lelki kincsed,
angyalszárnyad, fehér inged.
Mikor patyolat a lelked,
fényes szárnyaid emelnek.
Csillagid?k örökébe,
pillanatok útján lépsz be.
Tied a perc boldogsága,
ezért jöttél a világra!
Legutóbbi módosítás: 2011.01.20. @ 17:53 :: Szuhanics Albert
