Tacita Bernadett : Kett?sség

2011.01.28. Tacita Bernadett Vers 0
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
“tudod, a tehetség mellé jár valami, ami nem teszi lehet?vé, hogy vigyázz magadra”

 

Kett?sség

 

Kett?s lénye által szétfeszítve.

A „jó” és a „rossz” egyvelege,

miben elhatalmasodott a  si-

–Lányság, ki nem fogadja el,

hogy N?vé vált se neme lett.

 

Inkább hord bármit, ami nem

teszi azzá, ami. Lelkét is így tépi

ketté s nem olvassza eggyé

kiemelve mi érdemes és nemes.

Vegyes lénye csak ne vesszen el.

 

-ezt nem akarom,nem hagyom-

 

Tehetségét is olykor széttaposná,

holott a világ áhítatát vágyja.

Meg van benne minden, mi egy

Géniuszhoz kell. Ha nem hasítana

vagy igen, de madárként az égen.

 

Kivetíti fényességét, mi rejtve

melegszív? pompás szivárvány,

de vallomása  szerint kegyetlen is.

Ha e kett?sségét másra vetíti

azt még a legszelídebbnek is nehéz bírni.

 

Azt hiszem, bár lehet, hogy tévedek

e világon hinni benne már csak Egy

ember képes, a többi eltemeti,

míg gazság, esélyt se adva neki

a gödörb?l való kimászásra.

 

————-

Bernadett, azért mert versszakokra tördelted, és néha igyekeztél rímelni is, szóval nem igazán sikerült verset írnod. Képzavaroktól hemzseg, helytelen szórendek törik meg, túl személyes, és ezáltal a “köznek” érdektelen.

Jegyzet. Töprengés. —-de ilyen kategória nincs. Irodalmi nyelvezete közhelyes, lapos, nem emelkedik, és ezért nem is zuhan. Nincs benne kapaszkodó, ki, kinek, miért, nincs mi megtartsa, nem hozza azt az érzést, hogy igen, erre emlékezni fogok 5 év múlva is. Sajnálom.

üdv.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.01.28. @ 20:22 :: Tacita Bernadett
Szerző Tacita Bernadett 0 Írás
"A művészet lépcsőfok egy jobb világ felé." Ivan Alekszejevics Bunyin "Minél iszonyúbb ez a világ, annál elvontabb a művészet." Paul Klee Lényem összetett, s hogy valaki megértsen, ahhoz idő és figyelem kell. Érzékenységem és kíváncsiságom hol előrevisz, hol lebénít. Ha lehetőségem lenne rá, csak a kultúrának és a művészeteknek élnék, s mentorként tevékenykednék. Vonz a zene, s a taktusai úgy magukkal ragadnak, hogy kiemelődöm a mindennapokból arra az időre. Én is zenésszé válok, s ha olvasok, gondolkodom, alkotóvá leszek passzív-aktív üzemmódban. Az élet és a környezetem festőnek szánt, de a dac és egyebek, máshová repítettek. Rajongani kezdtem a klasszika filológia iránt, s egyben egy költő tanárom minden egyes szaván csüngtem, s csodáltam, hogy milyen áhítattal tud a borokról beszélni. Már-már én is éreztem az ízét a számban, jólesően, bár nem szeretem. S valószínűleg azért nem érthettem az áhítatát, mert nem ismertem meg a megfelelő nedűt, mi úgy árad szét benne, hogy szinte már többet beszélt a borról s létrejöttének a folyamatáról, mint magáról Horatiusról, ki önmaga külön is egy csoda. Ez már szerelem. Ezt a mélyreható csodával teli áhítatot keresem a világban. Van is belőle temérdeknyi, de betelni vele egyszerűen képtelenség. Még fejlődnöm kell és szeretnék is.