A lepkeház falán
egy régi kép fürdik a fényben.
Kéken ragyog.
Lepkeisten mosolyog a képen,
szárnya szegletén,
egy pávaszemben
álmodom világom.
Oly gyönyörű.
A vesztes mindig én vagyok.
Hajnalpír, gyöngyház-derű
a vásznon,
lejjebb festett könny csorog.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.31. @ 07:47 :: Takács Dezső