*
Temetsz a múltba,
dobozba pakolt emlék,
ócskaságok közt
jól megférek, még lépnék
feléd, ma még ölelnék.
De szavad hallgat
meghaltak a szép hangok,
hideg szívedben
már megfagytak az álmok,
ellobbantak a lángok.
Szemed becsuktad
és a fények kihunytak,
színes virágok
színtelenre fakultak
szirmaik sárba hulltak.
Emelj egy szálat
és tedd büszke melledre,
szív-dobbanásod,
és könnyed fénylő cseppje
keltse újra életre.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.01. @ 14:31 :: Tiszai P Imre