… amit én gondolok, neked csak kába, amit te értesz, nekem fájdalom.*
Elmondtam, amit gondoltam,
folyt belőlem lélekszülte szó,
vártam, érted-e, hogy a szóban
mi az a lényeg, ami megbúvó.
Felszínes fogadást találtam,
fájt, de meg nem magyaráztam,
mert üres tálba hullott a gyöngyszó,
érdeklődés nem volt a szájban.
Elmondtad, és megértettem,
átlépsz a fontos lényegen,
közömbösen jártál szellememben,
átsiklottál egy kis életen,
nem mondom újra, úgyis hiába,
távol vagyunk egymástól, látom,
amit én gondolok, neked az kába,
amit te értesz, nekem fájdalom.
Legutóbbi módosítás: 2011.02.09. @ 20:50 :: Bonifert Ádám