… ahogy vírus simul a beteghez…*
Ne hagyd el magad – mondták sokszor,
s mondtam én is magamnak, másnak,
– függetlenül időtől, kortól –
ha megsértettek, vagy megaláztak.
Mikor a hajszálgyökerekből
nem érkezett tápláló erő,
nem vártam, hogy lelkemben feltör
egy delejes hatás, hidat verő.
Hajló kalászok, magtalan szemek,
maradék reményhulladékok,
lyukas táskámban lassan telnek,
s hullnak tovább csökött célok.
Ne hagyd el magad – hallom újra,
magadat győzd meg, légy a nyertes –
kiásott régi fonódik újhoz,
ahogy vírus simul a beteghez.
Legutóbbi módosítás: 2011.02.12. @ 16:40 :: Bonifert Ádám