… nem az vagy, akinek látlak…*
Harmatos szemmel
vizsgálom, mi van a homlokod mögött,
milyen gondolat, milyen buja vágy
rejtőzik benned, s kerget tovább,
s érzem, hogy agyam nem mer
tisztán látni, mert ilyen az ember,
bizonyosság és kétség
tévesztő csapdái között utat keres,
hihető képet,
vonzó messzeséget
s a látás fordított prizmája,
mint kagyló a gyöngyöt,
a valóságot kitárja.
Nézlek és mégsem talállak,
mert nem az vagy, akinek látlak,
csak az, aki bennem terem,
mint véges, mégis vonzó végtelen.
Legutóbbi módosítás: 2011.02.19. @ 13:00 :: Bonifert Ádám