Pár ruhadarab, gyolcsos, puhaféle,
gyűrt kört tekerve, fejre-nyakra mérve,
hogy megszolgálón fejbúb fölé üljön,
s a rakott kosár pont fölé kerüljön,
a készre pörgés benne volt a kézben,
a cipelés a test igyekezetében,
így ringatta az asszonynép a terhet,
és piacolt huszonnégy óra mellett,
Irma kereszt, az apró, tiszta lélek
is így eredt a hajnal elejének,
jó tíz kilométert tiport a város
a sulykos léptet igazított lábhoz,
kelt kettő tájt, háromkor útra tévedt,
de portékái időben beértek,
a friss tejföl, a köpült vaj, tojások,
s az aranysárga tyúk, a károgások,
de haszna, az a zsebkendőnyi rolni
már könnyítette visszagyalogolni,
csak teste mozdult lassúdva, az áldott,
a kosár most is fejére vigyázott,
és mint ki épp csak éli az egészet,
átlevegőzött majd kilencven évet.
Legutóbbi módosítás: 2011.02.07. @ 16:00 :: Böröczki Mihály - Mityka
