Világéletedben mindenkiért kitetted lelkedet, ugyanakkor soha nem gondoltál avval, hogy nem jó helyre pakoltad azt.
Lélekrajzod máig is tiszta, és könnyen áttekinthető.
Ritka szép lélek vagy, ám a sors sohasem volt erre tekintettel —, mivel mindig másfelé nézett.
Nem tudok — valósággal képtelen vagyok —, elfogulatlanul rád gondolni, mégis egy-két dolog elmondásával adósod maradtam.
Egy favágó igencsak sajátos módon értelmezte a balta úszását, miután elolvasta Elizeus történetét az úszó fejszéről, és bölcsen megállapította azt, hogy mit sem ér a fejsze —, a hozzáillő nyél nélkül. Azt is elmondta még ez a végtelenül egyszerű kétkezi munkás, hogy hiába jóvágású a fa, ha teles-teli van görcsökkel —, mint jómagam.
Egy másik jóember csodálatosan érdekesen meg a temető közelében lakott, és nem tudott volna nyugodni és megpihenni az esténként hazajáró lelkek hangoskodásától, s a helyi önkormányzatnál élt bejelentéssel —, de a beígért környezettanulmány valami okból mégiscsak elmaradt…
Megmaradtál máig is törékenynek, mint aki pusztán tiszta vizet iszik —, tökfőzelék nélkül.
Olyan vagy most is, mint a friss lehelet, miközben megannyi lélekidomár és lélekkufár leselkedik reád.
Féltelek, s csak ismétlem önmagamat, hogy a játékban nincsen lélek —, és természetesen a lélekben sincs játék!
Valamiképpen lelki rokonomnak tekintelek, s velem rokonléleknek is egyben.
Újra lélekrajzod tanulmányozásával foglalkozom, ám még semmire nem jutottam —, viszont máris lelkedbe szerettem.
Budapest – 2011. febr. 22.
Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-
— Köszönöm, hogy elolvastad! —
Legutóbbi módosítás: 2011.02.25. @ 11:29 :: Bősze Emil Miklós