Gondolatban én mindig ott vagyok veled,
s te még csak észre sem veszed!
Úgy ölellek át, mint a csalfa képzelet –
lefejtve majd – alélt kezet.
Bennem él a múlt, s ég a vágy, mi nem csitul,
de pernye csak, mi egyre hull.
Elfeledni, mondd, hogy lehetne végre azt,
hogy életem telére lángoló napod hozott mesés tavaszt?!
Legutóbbi módosítás: 2011.02.02. @ 17:16 :: Czirják Jolán