Kezdetben szívtavasz,
felvirágozott parádés kocsi,
képzelet-szülte tájak útjain
önfeledt vágta
a boldogságba.
Kés?bb közénk dobta
a harcot valaki,
eszközeink lettek
a vívószerek, pedig
nem akartuk.
Az átmeneti békék
sem hozták azt,
ami a kezdet volt,
de elfogadtuk,
megalkudtunk magunkkal,
hiszen – bár pillanatokra
eltakarta el?lünk a Napot -,
ez csak a lélekzászló
kit?zése volt.
Legutóbbi módosítás: 2011.02.23. @ 09:00 :: dudás sándor