Versek árnyékában
Murák Tibornak
Elmondhatnám, ha nem tudnád,
falak mögött csak hallgatok,
önmagát építi csöndben
bennem a k?m?ves-titok.
Olyan magas! Alatta már
minden tornyok és templomok,
ha összed?l, lesz nagy por és
örökre elfed? romok!
Irodalom: hazaházam,
tudom régen, biztos fedél,
jut annak dallam, melegség,
ki versek árnyékában él!
Olyasmivel s olyasmibe
falaz az egykedv? id?,
ami ugyan én vagyok, de
rám csupán az árnyéka n?!
Megtörtént emlékeim már,
mikr?l tudom, egyszer voltak,
pont úgy viselkednek velem,
kíméletlen, mint a holtak!
Gyengül a szem, tüd? zihál
és végül, a szív majd megáll,
valaki fölém hajolva
bólint a rendre: exitált.
Lesz jutalmam: árva f?szál,
gyenge szélben rajtam neszez.
Emberkezdetekt?l fogva
és mindörökre így megy ez.
Legutóbbi módosítás: 2011.02.14. @ 10:45 :: dudás sándor