„Irodalmi ünnep.
A magyar közélet mai napjának történetében a legkimagaslóbb mozzanat az az ünneplés volt, melyben az els? nagyszabásu, igazán teljesnek nevezhet? magyar encyclopaedia: a Pallas Nagy Lexicona szerkeszt?jét, Bokor Józsefet, a magyar irók és Ujságirók meghívására a magyar szellemi élet egy igen el?kel? társasága egy lakoma keretében részesítette. Aki a történelem tanulságai révén visszaemlékezik arra, micsoda korszakos, világfelforgató hatása, jelent?sége volt ezel?tt száz esztend?vel ama nagy franczia encyclopaedia megjelenésének, mely ugyszólván kiinduló, forduló pontja volt az emberiség modern történetének, aki számba veszi azokat a szinte leküzdhetetlen szellemi és anyagi nehézségeket, melyeknek legy?zésébe egy komoly, értékes lexicon létrehozatala jár : jóhiszemüleg nem tagadhatja meg hódoló elismerését attól a merész, de hatalmasan sikerült vállalkozástól, mely a Pallas Nagy Lexiconával ajándékozta meg a magyar közmüvel?dést. Egy ilyen terjedelmü, kiállításu és min?ségü Lexiconnak teljes megjelenése minden müveit nemzet irodalmában eseményt képez. Akik ma az Országos Casino dísztermében összesereglettek, hogy örvendez? baráti áldomást igyanak a Pallas Nagy Lexiconának s az azt tökéletességre vitt érdemes, fáradhatatlan, nagylátkörü szerkeszt?nek: Bokor Józsefnek tiszteletére, mindannyian át voltak hatva annak tudatáról, hogy derék, nemes kötelességet teljesítenek a magyar nemzeti közmüvel?dés képviseletében. Ebben az emelkedett, lelkesült szellemben ment végbe az egész ünneplés, melynek során hivatott szónokok méltatták az irodalmi esemény jelent?ségét, a szerkeszt? és munkatársai érdemét: hiszszük és reméljük, hogy ennek a collegialis, spontán ünneplésnek meg lesz a maga természetes és logicus hatása, következménye az ily irodalmi események gyakorlati méltatására hivatott kormány és akadémia körében is.”
ORSZÁGOS HIRLAP (f?szerkeszt?: Mikszáth Kálmán) – II. év. Budapest, 1898, csütörtök, február 3-án. 34. szám
„A sikkasztó f?hadnagy.
Az orfeum és a pezsg?, az éjjeli mulatóhelyek könnyüvér? pillangói tették erkölcsi halottá azt a jobb sorsra érdemes, szép reményekre jogosító fiatal tüzér-föhadnagyot, Kronfeld Rikárd Jen?t, akinek dolgairól tegnap már megemlékeztünk. Vagyonos családból származott; özvegy anyjának egyetlen fia volt, és csak ugy szórta a pénzt, örökös mulatozásai közt.. Pazarolta, amig tartott benne, a maga -pénzét, s amikor az elfogyott, idegen pénzhez nyult. És a sikkasztásnak már csak természetes következménye volt a másik bün, a váltóhamisitás. Kronfeld, hogy sikkasztását leleplezze, váltóhamisitásra is vetemedett. A pénzszerzésnek ez a módja azonban balut-üt?tt ki, és a délczeg f?hadnagy, az orfeum-hölgyek ünnepelt “szép Muki-ja. mint ahogy ezekben a körökben beczézgetve nevezték, kénytelen volt megszökni. Katonai pályáját mint egyéves önkéntes kezdte. Azelött báró Schossbergernek volt magántitkára. Amikor tartalékos tisztté kinevezték:, áttért a katholikus hitre és ténylegesittette magát. Keresztatyja Vaszary Kolos biboros herczegprimás volt. A tényleges hadnagyból csakhamar f?hadnagy lett és ekkor még drágább passziói támadtak, még többet költött. Pedig ekkor már anyjával is összeveszett s a sovány gázsiból nem igen tellett Pazar életmódjára. A Podmaniczky-utcza 47. számu házában fényes garzon-lakást tartott, amelyért ötszáz forint bért fizetett. Amit a fényüzésí raffineria csak kieszelhet, azt mind felhalmozta kétszobás lakásán. Valóságos aranykalitka volt a “szép Muki” fészke, ahova nagyon szivesen röpültek azok a bizonyos csábitó madárkák. Viszonyt kötött Husák Emma orfeuménekesn?vel akinek a nagymez?-utcza 27. számu házában lakást tartott, elhalmozta ruhával és ékszerekkel, melyeket jobbára hitelbe vásárolt. Az utóbbi id?ben már fünek-fának tartozott. Egyenruha-szállítóit, kik közé csaknem valamennyi f?városi egyenruhaszabó tartozott, készpénz dolgában is igénybe vette. Hitelez?i naprólnapra szaporodtak és ezzel együtt anyagi gondja is növekedtek. Az utóbbi id?ben élelmezési tiszt volt és különböz? pénzek voltak kezelésére bizva. Hogy szorongató hitelez?it egyid?re elhallgattassa, hozzányult ezekhez a pénzekhez, és mint a vizsgálat kideritette, körülbelül h á r o m e z e r f o r i n t o t e l s i k k a s z t o t t A napokban be kellett volna számolnia a pénzzel. De már minden forrása elapadt és a hiányzó összeget már nem tudta pótolni. Ekkor egyik ismer?sének, D. Tibornak nevére váltót hamisitott. Ugy látszik, el volt készülve arra, hogy a váltót nem fogja értékesíthetni, ezért három napi szabadságot kért, hogy ezalatt – szükség esetén – megszökhessék. Elutazása el?tt nagy bucsulakomát rendezett a Somossy-mulatóban, melyen több férfi- és n?i barátja vett részt. Megittak vagy ötven üveg pezsg?t, az árával persze a tüzérf?hadnagy úr adós maradt. Szökése napján szolgáját, Pety Gábort valami ürügygyei elküldte s mig ez odavolt, összecsomagolta holmiját (s?t a nagy sietségben még szolgája fehérnem?jét is a b?röndjébe rakta aztán bérkocsiba ült és a vasúthoz hajtatott. Szolgájának azt mondta, hogy Bécsbe utazik és szombatra hazajön. Szabadsága már csütörtökön lejárt, de a f?hadnagy ur nem mutatkozott. A házbérrel két fertály óta tartozik, a szolgájának is adósa három havi fizetésével és harmincz forint készpénzzel. A negyedik tüzérezred parancsnoksága kénytelen volt a f?hadnagy távolmaradását szökésnek min?síteni. Meginditották ellene a vizsgálatot és ekkor minden visszaélése kiderült. Érdekes, hogy az ezredeshez Temesvárról távirat érkezett Kronfeld aláirásával, amelyben szabadsága meghosszabbítását kéri. De kiderült, hogy a távirat apokrif. Két tüzértiszt ma Temesvárra utazott, hogy ez ügyben vizsgálatot tartson. Azt hiszik, hogy Kronfeld ezt a táviratot egy barátjával adatta f?l, hogy a nyomozást tévutra vezesse.”
ORSZÁGOS HIRLAP (f?szerkeszt?: Mikszáth Kálmán) – III. év. Budapest, 1899, hétf?, január 16-án. 16. szám
„Nagyváradról jelentik: A Vigadó díszterme tegnap érdekes irodalmi esemény volt. Az uj magyar irodalom legjelesebb képvisel?i rendeztek matinét, a melyen igen nagy számmal jelent meg a modern m?vészi törekvések iránt érdekl?d? közönség. A megnyitó beszédet Ignotus mondta, a ki érdekes fejtegetései során a költ?, és az író egymáshoz való viszonyát vázolta és azt a felfogását domborította ki, hogy csak az irodalom az igazi, amely ?szinte. A m?vészetnek – úgymond – csak egy kötelessége van, a közönség iránt: nem tör?dni a közönséggel, a mely a m?vészt csak akkor tiszteli meg, ha meghajol el?tte. Nagyhatású beszédét azzal fejezte be, hogy írók, bírálók és a közönség teremtsék meg végre nálunk az igazi irodalom leveg?jét azzal, hogy elfogadják az irodalmi munkákat olyanokul, a milyenek. A lelkes tapsokkal fogadott megnyitó után F. Kaffka Margit mondta el néhány szép költeményét élénk tetszés közepette. Juhász Gyula a modern irodalom céljairól tartott felolvasást. ezután Hatvany Lajos dr. a magyar irodalomnak a külföld számára szánt ismertségét adta el? hatásos felolvasásában, a mely a forrongó jövend? kultúrának perspektíváját rajzolta meg. Megkapó jellemzését adta Széchenyinek, Pet?finek, Jókainak, az uj magyar íróknak ez a mai kultúrfejl?désre mutatva, hangoztatta, hogy Európa tiszteletét, a melyet nagyapáink bírtak és apáink elvesztettek, a dédunokák vissza fogják szerezni. ezután Lengyel Menyhért Taifun cím? darabjának egy megragadó részletét olvasta fel, majd Ady Endre mutatta be több költeményét szüntelen ováció közepette. Végül Reinicz Béla zongorán nagy tetszés mellett el?adta Ady dalait. Az el?adó kiváló írók tiszteletére a Holnap tagjai bankettet rendeztek, és a vendégek délután Nagyváradról visszautaztak a f?városba.”
MAGYAR TÁVIRATI IRODA 1909. október 4. déli kiadás
„Rómából jelentik a Magyar Távirati Irodának: Berzeviczy Albert bels? titkos tanácsos, a Tudományos Akadémia elnöke április hó 15.-én nagyszámú és el?kel? közönség el?tt nagyhatásu felolvasást tartott Mátyás királyról és az olasz renaissance fejedelmeir?l, A felolvasáson megjelentek Croce Benedetto miniszter és a római politikai és tudományos élet kivalóságai közül
Mattioli, Oolesenti, Rosadi, Cerruti, Martini, Ferraris, Somssich gróf, Nemes gróf, valamint az olasz szenátus és képvisel?ház számos tagja, Sforsa- külügyminiszter és több más miniszter üdvözletüké t küldték.
Berzeviczy Albertet az olasz újságírók egyesületének elnöke Barsilai szenátor Magyarország iránti rokonszenvét?l áthatott meleg beszéd kíséretében mutatta be a közönségnek.
Ezután Berzeviczy Albert néhány a hagyományos magyar-olasz barátság visszaállitására vonatkozó bevezet? szó után jellemezt e Mátyás királynak, mint a magyar-olasz szellemi vonatkozások legkiválóbb történelmi képvisel?jének, haj lamát, gondolkodását, m?veltségét, mely ?t az olasz renaissance rajongó hívévé tette és az egykorú Olaszország figyelmét, rokonszenvét és elismerését is reá irányitotta. Utalt a Mátyást megel?z? sürü érintkezésre is, mely a magyarok és olaszok között már Szt.Gellért óta fennállott. Szemlét tartott azok felett az egykorú olasz fejedelmek felett, kikke1 Mátyás vagy személyes viszonyban állott vagy kiknek példája hatott reá és akik a kor tipikus képvisel?i. Így szólt III. Calixtus, II. Pius, II. Pál, IV. Sixtus és VIII. Ince pápától, nápolyi Alfonsoról és Ferrantéról, Bea trix atyjáról, Francisco és Lodovico Sforzóról. Sigismondo Malutestáról, urginói Federigóról, Lorenzo dei Medicir?l, kimutatva különösen Mátyás szoros viszonyát a nápolyi ferrarai, és milanói udvarokhoz. Azután elemezte a hasonlatosságokat és ellentéteket, melyek az olasz fejedelmek élete és politikája és a Mátyásé között észlelhet?k. A hasonlatosság inkább az udvari életben, a szellemi légkörben, az irodalom és m?vészet pártolásában mutatkozik, mig minden más téren – bizonyos rokonvonások ellenére – nagy ellentéteket is látumk. Mátyás is szívesen nyitott tért az alacsony származású érvényesülésének,.? is kísérletet tett Corvin János személyében törvénytelen szülöttet juttatni trónra, amire Olaszországban annyi példa volt; de éppen a Corvin János esete megmutatta,hogy Magyarország nem Olaszország, Mátyásnak is volt bérhadserege, de az mennyire különbözött az olasz condottierismustól.Mátyás nem tagadta meg politikájában sem a magyar felfogást, mely az olaszz renaissacenak Machiavellit?l tantételekbe foglalt gondolkodásával nem tudott megbarátkozvni. Az irodalompártolás terén is meg kell állapitanunk egy különbséget: Mátyás csak a humanisztikus latin és az ókori irodalmat pártolta, a magyar irodalom fejl?désére nem tett semmit. Holott nyelvünk akkori állapota azt már lehet?vé tette volna. az olasz fejedelmi mecenások véd?szárnyai alatt mindenütt az olasz nemzeti irodalom is felvirágzott. Ez az oka, hogy a mi irodalmunk nem fejedelmi pártolás utján, hanem a nemzet saját erejéb?l fejl?dött ki s lett azzá, ami talán még méltóbbá teszi a müvelt világ, s különösen az olaszok érdekl?désére.
A nagy tetszéssel fogadott el?adás után az Ujságirók Egyesülete Berzeviczy Albert tiszteletére borestélyt rendezett. az olasz lapok intervjukat közölnek, amelyekben meleg rokonszenvvel tárgyalják szereplését.”
MAGYAR TÁVIRATI IRODA 6. kiadás 1921. április 16.
Forrás:
archiv1887-1919.mti.hu
archiv1920-1944.mti.hu
epa.uz.ua/00200/00242/00076
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:39 :: H.Pulai Éva