Gyöngéden átkarolt
és vezetett az éj,
nem ért hozzánk többé
már semmi égi fény.
Siklott smaragd utakon,
óvva repített tovább,
s én tudtam jól,
hogy vége lesz:
elt?nik a Világ!
Ében sötétség körbefont,
csókolta hunyt szemem,
és lassan, lágyan ringatott
– nem tudta senki sem -.
Legutóbbi módosítás: 2011.02.23. @ 08:49 :: Havas Éva