Gyöngéden átkarolt és vezetett az éj, nem ért hozzánk többé már semmi égi fény. Siklott smaragd utakon, óvva repített tovább, s én tudtam jól, hogy vége lesz: elt?nik a Világ!
Ében sötétség körbefont, csókolta hunyt szemem, és lassan, lágyan ringatott – nem tudta senki sem -.
Legutóbbi módosítás: 2011.02.23. @ 08:49 :: Havas Éva
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel.
Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin...
Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))
Tartalom másolása nem engedélyezett!
Add 7torony Irodalmi Magazin to your Homescreen!
Add
A weboldalunkon a lehető legjobb élmény nyújtásához Cookie-kat használunk. Ha neked is megfelel az adatvédelmi nyilatkozat, akkor itt kellene elfogadni.ElfogadomAdatvédelmi nyilatkozat