Mintha egy ?rült bábozna velem:
zsinór szorítja lábam, és kezem,
kényszerb?l lépek mindig rossz felé,
– legalább kaján mosolyát rejtené -.
Egy nap majd szerzek pengét, éleset,
nem érdekel, ha aztán szétesek,
elvágom kötelem – s érzem élek én,
szabad leszek e földtekén!
Legutóbbi módosítás: 2011.02.08. @ 18:31 :: Havas Éva