Varjakat kiabál téli égre a fagy,
károgásuk a légben jégszemekké lesz,
este ereget szürke ködgomolyokat,
jégcsapokat növeszt aljára az eresz.
Cinke, havas bokor ringó ágán kutat,
talán magot keres, de csak jeget talál,
szél fújja be hóval ház mögött az utat,
s kéményemben zimankós zsolozsmát darál.
Még fénytelen álmok görögnek szanaszét,
télen ellopja a hideg a színeket,
hódunnát húzott kopár hátára a rét,
álmodja: végre kopogtat a kikelet.
