Reggeli ráncok homályos tükrön,
és üveges szemek ködmosolya,
keser?t lehel? cserepes szájam,
koravén gyermek gy?rt sikolya.
Látom mögöttem jó anyám (h)arcát,
besárgult b?re hiú remény.
Pedig már valahol fekszik a vackán,
arcomra simul két halott tenyér.
És látom mögöttem jó apám (h)arcát,
padokon fekve rém-álmodik rég.
Újszülött gyermek ?rzi az álmát,
odakint fagy van, de belül a tél.
Reggeli ráncok a homályos tükrön,
vállamra téved egy szeret? kéz.
Átvezet engem egy lélekfonálon
már nincs hideg éj, és nincs aki fél.
Legutóbbi módosítás: 2011.02.16. @ 20:59 :: Jagos István Róbert