Valóra válnak majd az álmok, melyeknek jó szándék az alja,
s míg felkavarja sors lapátja azt, ráeszmél az ember,
mennyit ér a hit, b?ven kap minden jóból, nem csupán kicsit.
Fejezetnyi csend után, kinyílnak majd a mondatok,
elnémul a szónok ajka, énekel az elhallgattatott. Az elmorzsolt
imák szárnyakba futnak össze, üldözöttje nem lesz már a jónak.
Lecsendesül a tó, az éjszakák csupán a b?nt felfalni jönnek –
Angyalkorba lépve már ne félj, nyomodba nem szeg?dnek!
Legutóbbi módosítás: 2011.02.17. @ 11:10 :: Kőmüves Klára
