A szombati ebédből már csak a kávé volt hátra. Ennek a szertartásnak mindenki másként hódolt.
Dezső egy kényelmes fotelban helyezkedett el a teraszon, hogy érje a májusi nap, és a mellette lévő asztalkára kérte a kévét, minden ízesítő nélkül. Már a délelőttöt is itt töltötte, pénzügyi és gazdasági szaklapok társaságában.
Emma asszony és menye – a két bagós – szintén a teraszra ültek, messze Dezsőtől, aki nem kedvelte a füstöt, és ha elég bátornak érezte volna magát, még szóvá is tette volna. Józsi úr és unokája, Kata közösen kinek-kinek a kívánsága szerint készítették a kávét, és tették a családtagok elé.
Józsi úr imádta az unokáját. Gyerekkorában ő vitte úszni, és ő vívott meg a családdal, hogy evezhessen. Büszke is volt rá, aki mostanra már másodikos középiskolás, magas karcsú, és neki a legszebb. Néha el is gondolkodott, kire üthetett ez a lány, de boldogan nyugtázta, hogy felesége szépségét és karcsúságát viszi tovább.
Kata odahúzta a nád karosszéket a nagyapja mellé és leült.
— Jó, hogy mindenki itt van, felolvasok nektek egy levelet — és elkezdte.
A levélben az állt, hogy mivel megnyert egy angol versenyt, nyáron, másfél hónapra mehet Angliába, nyelvtanulás céljából.
Emma asszony kezében megállt a cigaretta, és a füstöt is alig tudta kifújni.
— Na, ezt azért mégsem!
— Miért nem? — kérdezte Erzsike, a kislány anyja.
Emma asszony úgy nézett a menyére, mintha azonnal le akarná nyelni. Sosem szerette igazán, mindig kevésnek érezte a fiához, de ezt igyekezett leplezni, komoly vita ritkán volt köztük.
— Mama, gondold csak el, tavaly, amikor hasonlóképpen Németországban voltam, sokkal könnyebben le tudtam tenni a német nyelvvizsgát. Mekkora lehetőség lenne ez az idei út.
— Nekem akkor sem tetszik! Anyukád legfeljebb a nyáron többet fog veled foglalkozni, és kész! Mindig az a menés! Úgy féltelek.
— Drága Mama, mi már beszéltünk erről a lehetőségről és jónak tartanánk, ha Kata kimenne. A nyelvet eredeti környezetben kell gyakorolni. A tavalyi utat, Mama még jónak találta.
— Persze, a német az más! — billentette oldalra a fejét a Mama.
Erzsike német angol tanárnő volt, anyósa pedig németet tanított, így Kata gyerekkora óta tanulta, hiszen otthon felváltva beszélték a két nyelvet. Az angol később jött, amikor érezte az anyanyelvet és már a németet is.
Józsi úr lassan kortyolta habos kávéját, és nézte az ő hölgyeit. Emma asszonyt, akit hosszú házasságuk folyamán őszintén csodálhatott. Szerette a mindig erős asszonyt, amikor baj érte a családot mindig tudta mit kell tenni. Jó feleség volt, és jó társ, sokoldalú és jó humorú. Nyolcvan körül is szálfa egyenes, karcsú és magas, mint az unokája. Nem is értette mi történt most, hogy ilyen ellenálló lett. Menyére azért egy kicsit féltékenykedett, mivel ő nem tudott angolul, de helyette zongorázni tanította az unokáját. Szegény Kata, alig akadt szabad perce, igyekezett is néhány tanítványt szerezni a nagyanyjának, hogy rá kevesebb idő jusson.
Dezső már akkor születetett, amikor lemondtak arról, hogy gyerekük lesz. Visszahúzódó természete miatt választotta a számok világát, és nem is döntött rosszul, amikor adótanácsadó lett. Egy társas úton ismerte meg Erzsikét. A találkozás után hamar össze is házasodtak. Emma asszony meg volt győződve arról, hogy Erzsike kérte meg Dezső kezét. Józsi úr nem bánta, ő már nagyon vágyott egy unokára, és meg is szerette a menyét. Az ő csendes Dezső fiukhoz éppen illett, gondoskodó volt, és nagyon finoman tudta irányítani a férjét.
— No, akkor, mint mond a Család? — tette fel a kérdést huncutul Kata.
Ekkor ütötte el az oszlopos óra a fél kettőt. Józsi úr bement a szobába, a szerkényből elővette a féltve őrzött sakk készletét, és beletette a kopott aktatáskába. Megállt a teraszajtónál, kettőt köhintett, mire a kint ülők felfigyeltek.
— Akkor én most megyek.
Minden délután a közeli vendéglőbe járt sakkozni.
— Persze, ha fontos dolog van, akkor Maga sakkozni megy — mondta Emma asszony, aki nagyon ritkán, ha a helyzet úgy kívánta, magázta a férjét. Ezek szerint ez most ilyen helyzet volt.
Kata és Erzsike mosolyogva kacsintottak Józsi úr felé, aki éppen egy oroszlánfejes sétapálcát választott magának, fején kedvenc szalmakalapjával komótosan elindult, hátrahagyva a vita folytatását a hölgyekre.
Úgy döntött, a saját sakktábláján vívja meg harcát, és ma nyernie kell, Katáért játszott.
A vendéglőben már a teljes asztaltársaság várta.
— Én kezdenék, ha lehet. Hoztam is a készletemet. Önként jelentkezőt kérek!
A többiek összenéztek, mert Józsi úrtól távol állt az effajta viselkedés.
Amikor eléjük tette a sakktáblát és a csodálatos bábukat, tudták, valami nagy tét forog kockán, mert ezt a készletet eddig még csak egyszer látták.
A társaság legfiatalabb tagja, Gábor jelezte, hogy ő szívesen játszana. Józsi úr intett a pincérnőnek, hogy kéri a két pohár vörösborát az egy ásványvízzel.
A játékot világossal, Józsi úr kezdte. A megnyitás után az első lépések gyorsan zajlottak, de a míves figurák kicsit elvették a figyelmet, és óvatosabbá tették a játékosokat. Ahogy szaporodtak a bábuk az asztalon úgy vált feszültebbé a játék. Józsi úr mindenképpen az előny megszerzésére törekedett.
A végjátékra már csak néhány figura maradt a táblán. A lépések lelassultak. Józsi úr a borospohárért nyúlt, de már üresen találta. Felnézett, és akkor vette észre, hogy az étterem személyzete körbevette az asztalt. A pincérnő értette a mozdulatot, és már fordult is a következő pohár borért. A hűtött italból Józsi úr nagyot kortyolt, és elszánta magát a döntő ütközetre, érezte, a hosszú taktikai játék vége közeledik. Ellenfelének megcsörrent a telefonja, ami kicsit kibillentette a koncentrálásból és egy elhibázott, átgondolatlan lépést tett. Mindenki észrevette a hibát. A játékosok összenéztek.
— Tovább — mondta Gábor.
Józsi úr két lépéssel győzött. A nyertes bábut, a trónon ülő királyt óvatosan a zsebébe tette. A többit finoman a dobozba helyezte.
— Elnézést uraim, de nekem ma fontos volt ez a játszma, most mennem kell. Mindent köszönök, holnap találkozunk.
Fehér szalmakalapját a fejére tette, elegáns botját a kezébe, és szokatlanul gyorsan távozott.
Ahogy a kapun belépett, látta, hogy a garázsajtó nyitva, Dezsőék, ezek szerint kirándulni mentek. Kata biciklije sem volt a helyén.
Ekkor felcsendült Liszt Magyar rapszódiája. Emma asszony mindig ezt játszotta, ha ideges volt, vagy, ha a dolgok nem kedve szerint alakultak.
Óvatosan ment végig az előszobán az ebédlőig. Az asztalon ott feküdt a jelentkezési lap a nyelvtanfolyamra, szülők által aláírva.
Józsi úr mosolyogva bement Kata szobájába, és az éjjeliszekrényére tette a győztes királyt.
Legutóbbi módosítás: 2011.02.11. @ 16:00 :: Kovács Ilon
