M?veltség – tájékozottság – intelligencia három különböz? fogalom. Itt most nem részletezném, ezt minden értelmes ember – még az iskolázatlan is – tudja. A ma emberének m?veltségéhez hozzátartozik mindaz a tudás, amit az emberiség évezredes történelme során felhalmozott. Természetismeret, társadalmak és nemzetek irodalma, népek m?vészete, ipara, kereskedelme, gazdasága, a technikai vívmányok egészen az ?rkutatásig, a világról alkotott képünk folyton fejl?d?, átalakuló tudása mind benne van a m?veltség fogalmában. Tudjuk, hogy ma már sok elavult nézetet túlhaladtunk. Azt is, hogy amit megismerhetünk a világból, annak tartománya minden területen nagyobbá vált.
Az ember adottságai folytán óriási tudásra tehet szert. A világegyetem törvényei átalakulóban vannak. Korábbi hipotézisek megd?ltek, nagyot fejl?dött minden tudományág. Új ismeretekkel lettünk gazdagabbak, de még mennyi mindent fedezhetünk fel, mennyire kevés az, amit felfoghatunk a világ gyönyör?ségeib?l. Tudósaink szerényen azt szokták mondani, hogy minél többet tanulnak, annál kevesebbet tudnak. Tájékozottak lehetünk a körülöttünk lév?kr?l, szerves és szervetlen életr?l, apró és nagy terjedelm? égitestekr?l, az ember fizikai és szellemi lehet?ségeir?l, nagy tudású kutatóink sok ismerettel rendelkeznek err?l, de a hétköznapok kisemberei ennek csak töredékét képesek elsajátítani. Az intelligencia ebben segíthet, a megszerzett tudást értelmezhetjük, alkalmazhatjuk, az összefüggéseket láthatjuk, de azt az értelmes ember felismeri, hogy mindez mennyire véges. Mégis arra kell törekednünk, hogy életünk során minél jobban megismerhessük korlátainkat, lehet?ségeinket, önmagunk fizikai és lelki valóját, múltunkat, jelenünket, mert csak így tudunk eligazodni, válaszokat találni világunk fontos kérdéseire. Ahhoz, hogy ehhez a feltételeket megteremtsük, még rengeteg a tennivalónk.
Eddig is sokan fáradoztak azért, hogy kim?velt emberf?ket neveljenek, de talán most még nagyobb szükségünk lenne erre. Ha ebb?l a kilátástalannak látszó gazdasági-társadalmi-erkölcsi válságból ki szeretnénk evickélni, arra kellene a hangsúlyt fektetni, amire a „görögök már az ókorban is” rájöttek. Alapvet? tudás, erkölcs és iskolázottság nélkül nincs emberi élet, gazdasági fejl?dés, csak nyomor és elkeseredettség, ami viszályokat, háborúkat okozhat. Ezekb?l pedig már elég volt! Józan, higgadt gondolkodású vezet?k és rájuk hallgató nép viheti csak el?bbre a világot. Ezt pedig alapvet? értékeink megismertetésével, megtartásával érhetjük el.
Montecuccoli óta tudjuk, hogy a háborúhoz 3 dolog szükségeltetik: pénz, pénz és pénz. De a fennmaradáshoz is kell pénz. Ezt jól tudja mindenki. Mégis, mennyi pazarlás folyt és folyik még mindig. Pazaroljuk kincseinket, szellemi és anyagi er?inket, energiáinkat értéktelen dolgokra. Jó lenne végre belátni, hogy ezekkel jó gazdaként kellene bánnunk. A m?veltség, amit elsajátíthatunk, hozzásegít ahhoz is, hogy felel?sen döntsünk, mire szánjuk er?forrásainkat, hogy el?bbre juthassunk. Csupán meg kellene egyeznie a földlakóknak abban, hogy melyek a prioritások. Ha az egyének tudása mind összeadódhatna, ha nem piti dolgokra fecsérelnék az energiát, hanem arra, hogy a szellemi er?ket egy „közös kalapba” tegyük, nagy tetteket hajthatnánk végre. A nyomornegyedek megsz?nnének, a gazdasági és szellemi kiszolgáltatottak er?re kapnának, az elsivatagosodott életekbe fény és életadó víz adhatna termékenységet, mind fizikai, mind szellemi tekintetben. Fiataljaink itt tanulnának, m?velnék földjeinket, itt dolgozhatnának mellettünk, nem kellene a világ másik végére menniük, kis hazánkat virágoztathatnák fel.
A saját érdek egybeeshetne a társadalmak érdekeivel, mert csak így lehetnek gazdagabbak a szó igazi értelmében, javakban és szellemiekben egyaránt. Amíg az emberek között széthúzó er?k m?ködnek, ez nem válik valóra. Amíg nem hallgatnak az okos érvekre, csak magukkal tör?dnek, a saját hasznukkal, addig lesznek nagyon gazdag és nagyon szegény országok. Ha a világ összefogna, a nagyobbak nem taposnák el a náluk kevésbé fejlett országokat, mind tehet?sebb lenne. Lehet valaki nagyon okos, mégsem ér sokat, mert tudását csak a maga érdekei szerint használja, nem tör?dik mások gyarapodásával. Szerintem így függ össze a két olyannyira különböz? fogalom, a m?veltség és a pénz.
A tájékozottság nem elég, intelligenciára is szükség van. Ezen kívül a legfontosabb értékeink megbecsülése. „Legf?bb érték az ember”- mondták már régen. Ne feledjük! Embernek csak azt lehet tekinteni, aki úgy is él. Ehhez hozzátartozik a m?veltség, a tájékozottság, az intelligencia, de leginkább a tolerancia. Hiába él a százezres létszámú gazdag ember a földön, ha a másik, az árnyékos oldalon milliárdnyian nyomorognak, éheznek. Közös az életterünk, amelyre mindannyiunknak vigyáznia kellene. Ha er?forrásainkat kizsigereljük, ha nem vagyunk képesek azokat felemelni, akik rászorulnak erre, a mi életterünk is csökkenhet. Igen, pénzre is szükség van ehhez, de els?sorban m?velt, józan gondolkodású emberekre, mert csak ez visz el?re utunkon. Ehhez mi, kisemberek is sokat tehetünk, ha úgy élünk, hogy az gyermekeink javára váljon.
Kis országunknak, de az egész világnak sok kiemelked? tudósa tett sokat az emberiség fejl?déséért, jólétéért. Ma is élnek köztünk tehetséges fiatalok. Becsüljük meg ?ket, és hagyjuk, hogy tegyék a dolgukat. Neveljük gyermekeinket, ne csak oktassuk. Tájékozott, intelligens, m?velt utódaink talán meg tudják változtatni világunkat. Emberi szóval, egymásra figyeléssel tegyük élhet?bbé életüket, így értékesebbé válhatnak fiaink, akik el?bbre haladhatnak, mint mi. Halmozzuk el ?ket minden tapasztalatunkkal, tudásunkkal, tegyük m?veltté, gazdaggá – és ehhez sok pénz nem is kell, csupán akarat a jóra, szépre, igazra!
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:23 :: Kühne Katalin
