mint szomorúfűz itta napsütésben
az égen párban elsuhanó szerelmünk
mint éjszaka a temető csendjében
lépcsőn várakozó kezében gyertyaláng
mint földre boruló testemben
a fájdalom tisztasága miértünk
amint cipődre ágaskodom megbírsz
biztató mosolyommal mert szabad
mint leveledben könnyező barlang
miben újra felcsillanhat szemem
mint megannyi apró születő haikum
mikor ajtón kilépve dolgozni mégy
mint parázsló állad mert elérhetetlen
és szőlőd és táncunk kalappal mért idő
ó mennyi mennyi szépség sorolni fájó
mind megannyi emlék miben újralelsz
és szerezhetetlen bennem mégis élsz
Legutóbbi módosítás: 2019.11.12. @ 14:54 :: Marthi Anna