Marthi Anna : kinyitnak

Nyomtatás

mint mikor gátlásaid is jönnek veled…

Kilátszanak, ha nagyot nyelsz, ha dadogsz,

és torkodban kalapáló szíved hangoskodik;

jólesik ennyire félni a jótól, és mártózni is,

mert ölő tekintete agyonszúrja melankóliád,

már nem is tudod te vagy ő, vagy mi kivetül,

ősi élvezet, isten szépsége végre láthatóvá lett;

olyan méretű, amit nem ér át a lélek csak úgy, hát

ismét valami több jár együtt veled, egyben hiába

néznéd, nem fogod fel, nem őrzi meg a képet elméd,

csupán apró részletek maradnak, oly puhára esnek

benned, olyan finom a csomagolás, kezedbe veszed,

egy tincs, egy fél gomb, szín, forma, bőr, hajszálerek,

melyek torkolatát néznéd, de nem látod, mit kinyitnak,

csak azt mered észrevenni, márványt csodálsz, szobrot

alkot benned a képzelet, mert nem tudod élővé darabjait,

nem tudod lefényképezni sem, csak elraktározod, akárha

összerakóst játszanál… és mi segíthet rajtad – kérded -.