És súgta akkor: – Meg ne ismerd,
elveszíted. Hittem is, nem is –
azóta úgy tolom el?lem
el, hogy minden ölelésemmel
messzebb kerüljön – szemközelbe:
lássam, s ne is, ha úgy akarnám –
s ? nem érti, mit miért teszek,
de hallom szélben, csöndben, éjben,
és mindegyik nappalon a szót:
– Meg ne ismerd, elveszítenéd,
bel?led lesz, ha túl közel jut,
s észre sem veszed – nem izgat már,
az út felé – a semmi útja
lesz a részed, érkezésed az.
*
Mit miért teszel – ha magyarázat
kéne rá, mert nincs értelme, hagyd –
magától értet?d? egyetlen,
ami a réten nyílik, és nincs
se több se jobb – akár te – nincsen más,
amit teszel, az úgy páratlan –
mint az ég fölötted, hogyha nézed,
vagy madárnak árnya rajtad él:
a pillanat vagy ég s a föld közt,
szíved akarna látni rajta túl –
szemedre már üveg borulna:
látszat messziket látszat közel hoz,
s csak távolodsz tettekbe fojtva
oly egyértelm? volt, mit itt hagyok.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.16. @ 11:56 :: Adminguru