Isteni mondataim vannak –
a bukott angyal is efféléket mondhatott,
de a nagy Nyelvész nem vette be.
Az egyik így hangozhatott, hogy:
Én mindent tudok, azt is, hogy mér’ nem; kés?bb
megemelte a tétet ígyen:
Fogadjunk, Isten, te nyersz – ez már aztán
mérték feletti – lehetetlen;
és jöttek a paradoxonok, pölö: Isten
mindenható – halandó lehet?
vagy olyan, hogy Isten néha van – rabszolgája
lehet az öröklétnek szegény;
meg afféle, hogy megfogjuk az Isten lábát,
segítünk rajt’: levágjuk bütykeit.
S mindezek után magunkat sajnáljuk: jaj, mi,
érdemlünk jobbat, mint amilyen?
Legutóbbi módosítás: 2011.02.16. @ 18:44 :: Petz György