“Melyb?l nem tér meg útazó“
mert ott maradt, mer’ önfeledten
állat-éltet él, akár Kirké-sziget hajósai
Aiaién, vagy Lótuszev?k bamba szemét
kapja mindegyik – de visszatérni – nem, soha;
hisz ott lehet még érzékeknek édes foglyaként is:
szerelemrab, elfedetten, majdnem halhatatlan –
Ogügié Kalüpszója szinte férjeként – de nem.
S ha visszatér, haza, egy alvilágból, másik földr?l –
akkor se tér vissza már aki volt egykoron; mert minden út
és útazás átírja bens?nk, s más vagyunk: az ismeretlen –
minden út el?tt, kire sosem gondolhatunk – és útazó
a másik ember, akkor is, ha lépte sem volt:
Pénelopé merre jársz, az id? elnyelt, s mást adott
mi voltál, s minden más, Ithaka is, a régi vágy.
Legutóbbi módosítás: 2011.02.17. @ 09:21 :: Petz György