meg persze Platónnak és Leibniznek;
esetleg Voltaire is ott lehet)
Barátom egykor azt mondta:
– N?vel csak lefelé lehet –
Szóltam: – Vigyázz, mert ott maradsz,
hova magadba’ helyezted.
Erre csalódott szemekkel
példázott istenn?jér?l:
– hiába hódolt éveket,
a végs? id?kben felsült;
mert hogy’ szerethet fölfele,
az ember – kifordul a nyak;
maga meg itt áll, hogyha áll,
egyáltalán furcsállja, hogy
mi az a f…ej, meg félre-nyak;
tökéleteshez túl sok az
áttét, minek a jelenben
is ?, ha az örök a tét
s a testet veszejti – túl sok
az agy s mire majd odajut,
leveti magáról az ágy.
Kérdeztem aztán az istenn?t,
– amúgy egy igen meglehet?s,
formás, normál és egész jó n? –
mi baja barátom köréje
sz?tt kultuszával – erre ?
lehülyézte: – Csak nincs leveg?m,
ölelne, szorítna inkább – nem
piedesztálra van énnekem
szükségem – neki meg magára –
önmaga fennen lelkét, amíg
égbecsodálja Platón tiszta
szívét hajtja az isteni szép,
míg én halandó – vágyom a testre,
lélekre, társra; és nem önnön
lelkének szép kiállítási
tárgya akarok lenni véd?-
korláttal – valahol odafenn…
Barátom bolond – én meg tanulok
mások bajából: nézni istenn?t –
s meglátni inkarnált – leibnizi mását.
Aztán a kertet m?velni – együtt,
ahol nem gyümölcs van, virág és dallam,
de néha cipelni némi trágyát.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:23 :: Petz György
