hullámai s a zátonyaink szavak
“hisz ott lehet még érzékeknek édes foglyaként is:
szerelemrab, elfedetten, majdnem halhatatlan -“
Petz György: ‘Melyb?l nem tér meg utazó’
a halálunk el?tti percig
nem lehetünk változatlanok
mert gályánk amit áramlás felkapott
olykor szirtnek csapódik akár tetszik
ringatják a tenger-élet vak
hullámai s a zátonyaink szavak
látod kit a h?ség megtart otthonában
s akit vágy szerelmi háborúba kerget
hol a lelkünket gyomlálja hol a kertet
szirtek között hajózók magánya
mint aki az élettel felhagyott
íjának idege elpattan ha idegen kézre jut
lankadni látszik bár er?m
lám aki tudom rég minden titkát
mint asszony testének drága nyitján
víg hárfád felismer korom ezért el?ny
asszony a kiköt? termékeny öble befogad
míg a nap felkel s a vágyam feltépi els? sugara
