Seres László : Olyat írj…

2011.02.25. Seres László Vers 25
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

Olyat írj, hogy feltámadjanak a holtak.

Vagy csak írj, hagyd az olyant, még várhat.

Biztatom s visszafogom lovaimat,

nem ostromlok velük légvárat.

 

Farigcsálom már hús-vér kopjafámat,

magam mérem titokban máshoz,

szégyen nélkül, hogy értsék, amit mondok,

akkor is, ha más elvarázsol.

 

Olyat írj, vagy hallgass. Semmit ne írjál

önmagadért, hogy még vagy, de teremts

újat, ha a szavak kiüresedtek,

s fejszényi a csend, hogy életre keltsd.

 

Egyetlen nap se lehet csak a tiéd,

mit is érnél vele, ha elejted,

s falra szegezed kapitális vadként,

ha az se lesz, aki elfelejthet.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.02.25. @ 20:00 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.