Időfogalmakba kapaszkodik,
holott a kép és az ész;
pokolgépnyire sodorta jelen.
A Világ művész,
nem tudni mi kering fenn,
s merre vackol a lenn.
Egy ízű kort majszol veled az Ál,
de egyszer bomlik a „rend”,
átka visszaszáll!
Fedő nélkül puhított megfelelő,
majd csak-csak visszan?
társtalan szervéhez…
A satnya veszedelmessé válik,
mély gyökeret ereszt,
– élet-erőtlenbe lankad a lét-
elhamvad több kereszt.
Legutóbbi módosítás: 2011.02.20. @ 20:31 :: Serfőző Attila
