Szendrői Csaba : DühH?s

Nyomtatás

Idétlen álmokat buborékba fújva

nézni, hogy fest szivárványt belé a fény;

 – mint olajos tócsában a pillangó haldokolva-

fröcskölj rám autó,

tereprózsaszín? zakómba

lassan száradó izzadások:

a giccsvilág.

nyomtalanul, örökkön egy kis szobában

mint tébolyult, jámbor óriás:

rettegve attól, hogy taposok agyon,

oly óvatos akartam lenni,

mint a szél, aki tenyerén levelet hordoz,

s látod törni zúzni fogok a végén,

nem lesz majd  isten, ki mindent visszafoltoz.