Megszagolom,
mint a jó bort,
mintha volna szaga
zamata, telítettsége.
Kortyolnék bel?le,
magamba ereszteném,
száguldani küldeném
szövetcsúszdán,
építkezni cseppszámra,
de inkább testemre simítom
színtelen festékét,
megkeresztelem magam,
hogy szokjam,
s aztán belébújok,
újra testet öltök,
ha el?ttem elfekszik,
mert ma friss huzatot vetett
a kád zománcágyára.
Engedem még a csapot,
de elzárom,
nehogy elvérezzen a Duna.
Valaki megint Istent játszik,
mert az anyag nemet vált,
s csúszkálni kezd
az átlátszó szerelem
a megszeppent csempén,
akkor is, ha nem akarom.
Pulzusom torkomba szökik,
de a csend ott megdagad,
s ösztönöm is féltékennyé válik,
nem engedi át a résen.
Bölcs?nek vélt áldozati üstben
ringatózik elevenen elég? tudatom.
Kádnyi vegytiszta parázna t?z
szakácsolja istant
lelkem leveskockáját.
A katarzis után
megsejtem a világrendet
s a szeánszba belealszok.
Álomid?tájt táncol ki
a h? az éterb?l,
a lég szomja
felissza lábnyomait.
Kih?l a testb?l a múlt,
a szívhang visszaereszkedik
az átlagtartomány alvilágába.
Térrendezésbe fognak izmaim,
s ujjpercem kihúzza
id?tlen csendtengerem
alól a dugót.
A lefolyóban váró,
örvényl? tajtékvilágba
ömlik tudatalattim.
Az elem megvívta
szabadságharcát elmémmel,
hangtalan forradalma
elismerésre késztet.
Halk eszméléssel
törvénybe foglalom,
hogy a mikro
és a makrancos kozmoszban
teljes érték? csendestársam,
korona csakrámtól talpamig
t?le függ?k,
rajta áll létem.
Törölközöm, ? szárad.
Lassan mindketten elpárolgunk,
de én életem végéig iszom levét.
——————————————————
Hogy is foglalhatnám össze… tömény, mint az abszint, de nem olyan üt?s. Összezsúfoltál ebben annyiféle mindent, hogy te bár bele se fértél. Nem látom az embert, csak azt, hogy itt valaki nagyon verset akart írni, s nagy igyekezetében nem hagyta szóhoz jutni azt a verset, ami egyébként leíratta volna magát. Van valami, amit nagyon fontos megtanulni, ha ír az ember: törölni. Elfogadni, hogy bár számunkra minden gondolatunk fontos és meg?rzésre érdemes, az olvasónak nem feltétlenül, az olvasó nem jegyz?könyvet vár a lelki állapotunkról, az olvasó a saját állapotait keresi az írásainkban, és ? az els?, neki írunk. Ha ? többet kap a felével, akkor el kell feleznünk.
——————————————————
Kedves Szerkeszt?!:)
Számomra egyáltalán nem fontosak a gondolataim, és nem is meg?rzésre érdemesek. Azok vagy az Olvasónak lesznek fontosak vagy éppen nem. Az ? dolguk. Én a magam részér?l id?pocsékolásnak tartok öncélú dolgokat írkálni. Annyit meg már megtanultam, hogy mi nagy eséllyel az és mi nem. Azért bátorkodtam itt is beküldeni az írást, mert máshol érdekl?désre alkalmasnak találták, illetve megtalálták magukat benne. Ám, ha nem az, akkor nem az, megy a következ?. Ez is csak vers, semmi több.:)
Köszönöm a véleményt!:D
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Szinay Balázs
