Háza ázik, jégcsapra verten.
Tócsát fog lenn a roggyant járda,
korlátjára botot akaszt,
s távolba réved,
mintha egy rejtett,
halvány jelre várna.
A lány siet. Szeme se rebben,
fényes uszálya szőkén száll utána,
egy harkály kiált,
gyermekének csendül,
gyűrt szárnyú lepke mocorog,
zajos verébbandát
űznek át az utcán, őrült,
tavaszt idéző madárhormonok.
Legutóbbi módosítás: 2011.02.10. @ 19:30 :: Takács Dezső