Ragyog a Nap fent az égen,
A leányok künn a réten,
Csépelnek és kévét kötnek,
Egymás között viccelődnek,
Ihajja-csuhajja,
Mosolyognak rajta.
Szoknyájuk fodrán egy rózsa,
Mellényükön hímzett búza,
Copfba kötött hajuk szélén,
Piros pántlika a végén,
Ihajja-csuhajja,
A szél is meg csavarja.
Nevetgélnek, fel sem néznek,
Büszkén hetyelegve lépnek,
Mint a nagyságos, ki éppen,
Csak úgy sétál künn a réten,
Ihajja-Csuhajja,
Büszkeségük vallja.
Odébb állnak a legények,
Búzát zsákolnak szegények,
De a munkát nem bámulják,
Szemükkel a szépet szúrják,
Ihajja-csuhajja,
A szájuk meg-megnyalja.
Fekete bőr csizmájukban,
Kalapjukon fácántoll van,
Hímzett kabát a vállukon,
Egy hűs korty bor az ajkukon,
Ihajja-csuhajja.
Magyar legény fajta.
A fonóban hegedű szólt,
Csillagos az egész égbolt,
Menyecskék kik a port verik,
Legények kik súgnak nekik,
Ihajja-csuhajja,
Az éjszaka megcsalja.
Összecsapják csizmák szárát,
Megcsókolják egymás száját,
Elsétálnak egy imára,
A csusznyába, vagy a padlásra,
Ihajja-csuhajja,
Csak az apja meg ne hallja.
Legutóbbi módosítás: 2011.02.01. @ 14:50 :: Thököly Vajk