Én nem tudom, hogy nagyvároson milyen arányban vannak az öreg emberek és az öreg asszonyok, de az biztos, hogy falun az öregember az ritka fajnak számit mostanában. Akad pár persze, itt-ott, de tény, ami tény, a kihalófélben lévők csoportjához tartozik. Na de az öregasszony, az teljesen más tészta. Van belőle annyi, hogy gátat lehetne rekeszteni velük. Ha összeszámolom, és házról, házra megyek gondolatban, akkor sorolhatnám, hogy amott egy özvegy, a másik is az, aztán ott a harmadik is. Utána jön egy ház ahol még él a férfi, de az is csak kifele néz a fejéből, és már rég nem lehet rá számítani. Tény, ami tény, és igaz ami igaz, a bajoknak a gyökere az asszony. A férfinépet felemésztette a folytonos rikácsolás, hogy már megint hun vótá? Már megint hun ittá, minek nem mísz többet dógozni, minek szósz belé a dógokba? Ezeket az alaptalan rágalmakat csak egyféle képen lehet orvosolni… a kocsmában.
És ebből kifolyólag a korai halálozás bekövetkezik. Az idegrendszer felemészti a saját házát, aztán a gutaütés jól odacsap. Még azok a férfiak sincsenek biztonságban, kik nem nősültek meg, mert azokat is folyton figyelik és rágalmazzák. Akad olyan is, aki a sárkányszelídítéssel próbálkozott. Néha-néha odacsapott, hogy a foga bánja a fehérnépnek, de végül csak a férfi járt rosszul, mert az ételt csak az asszony tette az asztalra, és hogy miket kavart bele azt csak a jó isten tudja, mert ezek a gyeplőt tartó férfiak is korán haltak. E tanulmánynak ékes bizonyítéka a templom, ahol jól láthatók az arányok. A férfiak felén jóval kevesebben ülnek, mint az asszonyok oldalán, ahol sokszor még üres hely is alig akad. Ott aztán tudják emlegetni a szegény megboldogultat, milyen jó ember volt és milyen szép virágok vannak a sírján. Emlegették volna még élében úgy, hogy drága uram, pihenj egy kicsit, mire az a hajtás, majd megcsináljuk együtt. De a tények azok tények, és magukért beszélnek. Öregasszony, nem vényasszony, öregember…
Legutóbbi módosítás: 2011.02.19. @ 11:34 :: Thököly Vajk