Télen szekeret, nyáron… meleg nadrágot
Miel?tt e résznek nekifogtam volna (február másodikán), kíváncsiságból megnézem a metservice (az aotearoa-új-zélandi meteorológiai intézet) Wellingtonra vonatkozó adatait a tegnapi napra nézve. A szél sebessége: 109 km/h. Ez ott nem számít egy különösen er?s szélnek. A h?mérséklet 20.5 C0 míg nemcsak az északabbra fekv? Aucklandben, Gisborne-ban és Rotoruában, hanem a déli szigeten (az Antarktiszhoz jóval közelebb) fekv? Christchurchben is 30 C0 feletti a h?mérséklet. (Az ilyen széls?séges meleg viszont itt ritka madár). Most ott épp nyár van „augusztus” eleje. S ha a kedves olvasó ezt egy véletlennek könyveli el, akkor itt egy másik történet a Windy Welly (azaz Szeles Welly, mert Welingtont így becézik) id?járásának jellemzésére. Napierbe utazásunk el?tt interneten foglaltunk szállást, de elutazásunk el?tt felhívtuk szállásadóinkat. ?k sajnálatukat fejezték ki, hogy az id? kissé bizonytalan.
– Hova valósiak? – érdekl?dtek.
– Wellingtonból jövünk…
– Ja, akkor szép az id?… – nyugodott meg. Hát igen, minden relatív. Ennyit az id?járásról Windy Wellyben. (Az igazsághoz tartozik, hogy fogtunk ki csodálatosan szép, napsütéses napot is Wellingtonban). Tény, hogy els? dolog, amit megveszek megérkezésem után az egy tréningnadrág. A wellingtoniak nem annyira fázósak, mint én. Számukra a nyár, az nyár, és ha a híresztelés ellenére kevés embert láttam mezítláb, (a legtöbben rövid nadrágban, s strandpapucssszer? saruban járnak zokni nélkül) távolról lerí rólam, hogy turista vagyok, nem edzett „?slakos” kiwi. Hogy ?k mit?l olyan edzettek? Például azért, mert a házakban nincs f?tés. Télen sem f?tenek. Ezt el kell fogadni, ehhez hozzá lehet szokni. Télen hideg van, és kész. Pedig nem vagyunk a trópusokon, hiszen télen gyakran +5 fokig leh?l a leveg?… 1995-ben hó is esett Wellingtonban. Nekem a Ceausescu-kor jut eszembe, s a f?tetlen lakások, az „láng” mellett való szorongás a konyhában, a fiam pelenkázása a dermeszt? hidegben… Na, mindegy, ez itt egy fordított világ…
Ha kevesen is, de vannak, akik mezítláb járnak, akár nyakkend?sen is. „A legrosszabb dolog, amibe léptem, az kutyaszar volt. A cip?t is meg kell mosni, ha belelépsz, s a lábadat könnyebb megmosni” – vallotta egy n?. Igaz, a Parlamentb?l, s némely vendégl?b?l ki vannak tiltva. Ott is létezik diszkrimináció…
Mivel magyarázható e fura es?s-szeles éghajlat? Az „igazi” tél és nyár hiánya az óceán közelségével. Bár a déli sziget hasonló szélességi fokon fekszik, mint Románia (a 45 déli szélesség a Déli sziget északi részét szeli át) a tenger és óceán közelsége miatt kisebbek a h?mérsékletingadozások, emiatt csak két évszak van, nincs tél és nyár, csak hideg es?s és meleg száraz évszak. A 40-ik szélességi fok az óceánon a trópusi viharok vidéke. De ez csak az ország egészének a klímáját magyarázza, nem Wellingtonét. A jelenség kulcsára akkor akadtam rá, amikor karácsonykor megfürödtünk a Csendes-óceánban (ezt az élményt nem lehetett kihagyni), majd a Tasmán-tengerben.
Ocean Beach a 39. szélességi fokon található, akárcsak az észak-görögországi üdül?helyek. A leptokariai tenger langymeleg h?mérsékletére számítva igencsak elállt a lélegzetem, amikor a Csendes-óceánban megmártóztam. Meg lehetett szokni, de nem akaródzott üldögélni benne. Pedig én nem a Balatonhoz, hanem a Szent-Annához vagyok szokva. Az óceán „kicsit” nagyobb, nehezebben melegszik fel, mint az Égei-tenger, s Európában magasabb is a h?mérséklet nyáron… Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor néhány nappal kés?bb a Tasmán-tengerben is megfürödtünk. Legalább 4-5 fokkal melegebb volt a víz. A Tasmán-Tengert a Dél-Ausztrál áramlat melegíti, akárcsak Angliát és Írországot a Golf-áramlat.
S ha ez nem lenne elég, a dagály a szigetország keleti és nyugati partján 5 óra különbséggel tet?zik. E jelenségre hiába kerestem a magyarázatot. Én még azt tanultam az iskolában, hogy az árapály oka a Nap, a Föld és a Hold relatív helyzetében és a tömegvonzásban keresend?. Csak a térképre kell pillantanom, s elvetem azt a magyarázatot is, hogy a Tasmán-tenger az Indiai –óceán vonzáskörében lenne. Szóval passz, de a jelenség létezik. Itt pedig az árapály másfél méteres szintkülönbséget okoz az ország keleti és nyugati partja között hol az egyik, hol a másik javára. A h?mérséklet- és szintkülönbség miatt aztán naponta többször megváltozó irányú er?teljes áramlatok uralják a két szigetet elválasztó hajósok körében rosszhír? Cook-szorost. A tengeráramlatok pedig befolyásolják a leveg? áramlását is…
Ezek az áramlatok valamint egy korábbi jégkorszak gleccserei alakították ki a Déli sziget csodálatos szépség? Fjordjait.
A Fekete-, Égei- és Adriai- tengerek árapályocskáihoz szokott embernek, hogy mit jelenthet egy másfél méteres árapály? A Farewell Spitnél a dagálykor a lábunk mellett hullámzó tenger apálykor egyszer?en elt?nik a láthatárról. Amikor ismét jön a dagály, szinte áradásszer?en zúdul a víz szembe. Ugyancsak szedned kell a lábad, hogy ne érjen utol, ha a „tengerfenékre” merészkedtél. A Cape Kidnappersnél, ahol apály idején terepjáróval lehet a tengerparton száguldozni, életveszélyes dagálykor tartózkodni. (A magas sziklafal miatt nincs hova elhúzódni). Nekünk csak a bakancsunk telt meg, mert nem igyekeztünk eléggé hazafelé.
A fjordok repül?b?l:
https://picasaweb.google.com/vandraattila/AorearoaUjZelandADeliSziget#5568016920519319490
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:19 :: Vandra Attila
