Vandra Attila : Jártam egy fordított világban VIII. rész

Nyomtatás

Kristálytiszta, mint a Waikoropupu vize… de tabu

Aotearoa-Új-Zéland Shaky Islands jellegének harmadik következménye, hogy az ország b?velkedik b?viz? és tiszta viz? forrásokban. S itt nem els?sorban a gejzírekre és a h?forrásokra gondolok most, hanem a h?s, tiszta viz? forrásokra. A nagy mélységekben rejt?z? víz a földrengések okozta repedéseken nagy er?vel tör fel a felszínre. Ha magyarországi turistát csodálattal töltik el a Csukás „b?viz?” forrásai (Magyarország legb?viz?bb forrása a Mátrában található – 0,3 liter másodpercenként), itthon megcsodáljuk a Csukásból ered? „b?viz?” forrásokat, az itteni források láttán bizony kitesszük az idéz?jelet a „b?viz?” köré.

Ha az aotearoa-új-zélandi források között csemegézünk, csak általunk is látott három, a maorik számára szent forrást említsek: a Waikato, a Rainbow springs és a Mitai. Az európai turistát egyszerre vágja mellbe a szokatlan b?víz?ség, és a víz kristálytisztasága. Minderre aztán a déli szigeti látogatásunk alkalmával a Waikoropupu Springs, a szintén maori szent forrás, teszi fel a koronát.

A „forrás” (az idéz?jel nem véletlen, a forrás látványa távolról sem illik az általunk forrásnak nevezett jelenség fogalmába) hozama felszínre törésekor 15 köbméter másodpercenként. (Összehasonlításként: ez az Olt hozamának – 174 köbméter másodpercenként – annak az a tizenkettede) Ezzel a világ hatvanadik, Óceánia legb?viz?bb forrása. (A bosznia-hercegovinai Blagaj melletti Buna-forrás hozama nagyobb: 30 köbméter másodpercenként, a duplája) Ám 69 méteres vízszintes átlátszóságával a világ legtisztább forrása (bár egyes források ezt vitatják, szerintük az Antarktiszon van egy ennél tisztább forrás), s ezzel az átlátszósággal megközelíti a víz elméletileg elérhet? legnagyobb átlátszóságát.

A „forrás” maga egy 50-60 méter átmér?j?, enyhén bugyborékoló tó látszatát kelti. Egy periszkóp típusú ablakon benézve gyönyörködhetünk a forrás belsejében látható panorámában. E vízben 69 méterre lehet ellátni, ez megközelíti a víz átláthatóságának elméleti határait. A kristálytiszta vízben mindennek élénkebb a színe, s a mély víz mindennek enyhén kékes árnyalatot ad. A feltör? víz által mozgásban tartott „táncoló homok” nem teszi zavarossá a vizet, csak él?vé varázsolja a látványt.

A szent forrást csak deszkapallókon lehet körbejárni, hasonlókon, mint amelyeken a Mohost lehet látogatni. Semmilyen tárgyat, poharat, edényt nem szabad belemártani. E szigornak az okát nemcsak a hely szent jellegében kell keresni. A nagyobb veszély nem a szent forrás megszentségtelenítése, hanem a déli sziget nagy átka, a didimó alga.

Ez a mérgez? édesvízi zöld moszat sok déli szigeti folyóvízben szaporodott el, s bizony nagy veszteség lenne, ha a világ (második) legtisztább forrását is megszennyezné. Értem én ezt, értem, de akkor miért nem csinálnak egy csapot, vagy miért nem árulnak palackozott forrásvizet, mert nem hiszem, hogy én lennék az egyetlen turista, akinek élmény lenne, hogy ivott a világ legtisztább forrásvizéb?l.

Aotearoa-Új-Zélandon nagyon sok a folyóvíz. Természetesen nem mind ennyire tiszta és nem mind ennyire b?viz?. De például a Tasman Nemzeti Parkban sétálva, nagyjából 100 méterenként keresztezte utunkat egy-egy erecske-patakocska. Ez pedig nem az es?s téli, hanem a száraz nyári évszakban történt. Nem csoda, e szigetországban sokkal több es? esik, mint nálunk.

Figyelembe véve a meredek, vulkanikus hegyeket, s a sok b?viz? folyót, patakot, az lenne a csoda, ha a turista nem csemegézhetne a vízesések látványában. Csak kett?t említsek az általunk látottak közül. A Waikaremoana-tó közelében két szemközti hegyoldalról zúdul szembe két vízesés szinte száz-száz méteres magasságból. Nagyobb látványosság viszont a nem túl magas, de b?viz?ségénél fogva rendkívüli er?vel lezúduló Waikato-vízesés, mely annál is csodálatosabb látványt nyújt, mert kékes vize rendkívül tiszta.

Még egy érdekesség a szigetországi folyóvizekr?l. Aotearoa-Új-Zélandon a hazánkhoz képest kétszeres vízmennyiség nyolcvan százaléka a téli, es?s évszakban, alig hat hónap alatt zúdul le az égb?l. Emiatt a patakok hozama a téli id?szakban rendkívül megn?. Az Orongorongo folyó nyáron egy erecske látszatát kelti, mely egy kiszáradt folyam medrébe tévedt. Télen viszont kitölti e medret, s akkora lesz, mint az Olt a torkolatánál.

Csak panorámaképpel tudtam az egész medret „befogni” a fényképez?gépemmel.

http://www.7torony.hu/image.php?u=2072&file=ekkora+telen+az+a+patakocska.jpg&size=640