2.
Elérkezett a várva várt második „szortírozó” interjú. Igencsak megfogyatkoztak a jelentkezők. Körülbelül ötvenen maradtak. Eve már várta Editet.
– Ne izgulj, el van intézve már minden. Fel vagy véve. A formaságoknak persze eleget kell tenned, be fognak ugyanúgy hívni és kérdezgetnek majd ezt–azt, utána itt kell maradnod az eredményhirdetésre is, de mondom, fel vagy véve. Szerintem este tízig el fog húzódni, de utána elmegyünk majd vacsorázni és bemutatlak pár embernek.
Edit nem tudta, hogy most örüljön, vagy sem. Egyrészt örült, hogy végre munkához jutott, viszont a másik oldalon félt egy kicsit. Mekkora ára lesz annak, hogy felvették több mint kétszáz jelentkező közül. Nem is Evével volt gondja, hanem azoktól tartott, akiknek majd este a vacsoránál be fogja mutatni. Hazaszólt a mobilján, hogy nagyon későn ér haza.
Egy szóval sem említette, hogy felvették és Evéről meg pláne nem akart beszélni. Aztán arra gondolt, amit Eve mondott neki annó, még az iskolában: Egy kis kapcsolat és minden megy, ahogy kell. Most kénytelen volt igazat adni neki.
Este hétkor kihirdették az eredményeket. Sokan csalódottan távoztak, akik meg felvételt nyertek nagy üdvrivalgásba kezdtek. Közben megjelent Eve is egy népes társasággal.
– Van autód?
– Nekem? Még jogosítványom sincsen, semhogy autóm.
– Jó lesz, ha megszerzed a jogsit, mert szükséged lesz rá. Itt éjszaka is dolgozni kell és jobb, ha az ember a saját autójával jön be dolgozni, ne kelljen várnia a taxira, amit a cég küld érte. A műszak végeztével ez cirka egy óra előnyt jelent, mert nem kell várni senkire. De majd mindenben segítek neked. Ne izgulj, most már minden rendben lesz. Majd vacsora közben, ahogy mondtam, bemutatlak néhány embernek.
Elindultak a parkolóba.
– Ez az én autóm – nyitotta ki az ajtót Editnek. – Most lesz három éves, de le fogom cserélni, mert már sok kilométert futottam vele.
– Mikor lesz nekem annyim, hogy egyáltalán egy hároméves autót vegyek?
– Ne légy kishitű! Én elindítalak, és a többi majd rajtad fog múlni. Van egy pár csinos fickó, vezető pozíciókban, akik segítségével mindent el tudsz érni.
Edit nem akarta mondani Evének, hogy nem azért tanult öt évet, hogy majd valami pasin keresztül jusson fel a ranglétrán. Megtartotta magában ezt a gondolatot. Egy a városon kívüli étterembe mentek. Vagy húsz– huszonöt főből lehetett a társaság. Többen már az első két–három poháron vagy üvegen is túl voltak. Egy előre rezervált helységben kaptak helyet. Eve sorban kezdte bemutatni a leendő munkatársaknak. Editnek nem nagyon tetszettek a fiúk, inkább a nőkkel kezdett kapcsolatot teremteni és próbált angolul beszélgetni.
– Mi a fenéért beszélsz angolul? – kérdezte Eve.
– Szeretek angolul beszélni, de úgy látom, nem sokan bírják jól a nyelvet, pedig ez kritérium állítólag.
– Jaj, ne kukacoskodj már! Mindenki beszéli itt az angolt, nem kell fitogtatni a tudásodat. És miért csak a nőkkel beszélgetsz? Ez a Helmut – mutatott egy jó harmincas férfira – érdeklődött irántad. ő az egyik csoportvezető. Tudom, nem egy jóképű pasi, és kicsit buggyant is, de neki nagy szava van. Próbálj vele kicsit kedves lenni. Nem kerül semmibe neked. Aztán majd meglátod, hogyan tovább. Valamit valamiért alapon megy itt minden.
– Kösz, hogy szoltál. Majd kitüntetem a „figyelmemmel”.
Éjfél után Edit szedelőzködni kezdett. Unta már a társaságot, mielőbb haza akart kerülni.
– Hova sietsz? – állította meg Eve. – Hazaviszlek, és reggel ráérsz bejönni kilencre, hogy elintézd a papírjaidat. Amúgy is egy hónapig kiképzésen leszel a többiekkel, akiket felvettek. Nem lesz se hétvégi, se éjszakai szolgálatod, amíg le nem vizsgáztál. Utána persze annál több. De minden menni fog. Miért vagy olyan mafla? Ez a Helmut ki akar veled kezdeni. Kérd meg, hogy vigyen haza. Biztosan örülne neked.
– Kösz mindent. Maradok a taxinál, azzal biztosan haza is érek. Nem szeretek olyan ember mellett autóban ülni, aki kicsit már megnézte a pohár fenekét.
– Ahogy gondolod. Akkor holnap reggel kint a reptéren találkozunk.
Vagy éjjel kettő volt, mire hazaért. Szülei még ébren voltak.
– Miért nem alusztok? Engem vártatok?
– Ki mástő Mesélj, mi volt? Széna vagy szalma?
Edit elmesélt mindent részletesen és Evét sem hagyta ki.
– És ezek után elvállalod a munkát? – kérdezték a szülei szinte egyszerre. – Eve képes bármire a karrierje érdekében, de te nem az a típus vagy. Nem azért szereztél diplomát, hogy egy pasas révén jussál pozícióhoz.
– Tudjátok nekem is pont ez a dilemmám. De megpróbálom, ha már felvettek. Közben nézek mást is, mert tudom magamról, hogy ugyanarra, amire Eve képes volt, arra én nem leszek képes.
A kiképzésen hamar jó ismeretséget kötött egy pár lánnyal. Híre is ment, hogy nem érdeklik a fiuk. Persze ki mástól származott a hír, mint Evétől. Miután sikeres vizsgát tett megkapta az egy hónapra szóló beosztását. Többnyire benne volt a hétvége és az éjszaka. – Na, ezt jól kifogtam – gondolta, de nem nagyon törődött vele. – Így sem nagyon volt hétvégém, mindig csináltam valamit. És a hét közben meg van időm intézkedni. Nem maradok én itt sokáig – döntötte el. – Lehet, Eve azt gondolja, hogy úgy, mint a gimiben, „alá dolgozok” itt is, de ez már nem iskola. Itt pénzről és pozícióról van szó. Egy évig itt maradok azért, annyi idő alatt csak találok másik állást. Ha nem itt, akkor vagy Angliában, vagy a tengeren túl. Nem vagyok senkihez és semmihez sem kötve.
Az egy évből kicsit több lett és sok nehézséget és kellemetlenséget kellett elviselnie. Először is Eve száz százalékig kihasználta. Majdnem mindent vele csináltatott meg, még olyan munkákat is, amihez semmi köze sem volt. Később Eve féltékeny kezdett lenni rá, mivel a nyelvtudására hamar felfigyeltek, ezzel hamarabb emelkedett a ranglétrán. Eve attól félt – és jogosan –, hogy előbb–utóbb magasabb pozícióba kerül, mint amiben éppen most ő van. Aztán egy nap „tabula rasa”–ra került sor köztük.
– Nézd Eve. Köszönöm, amit eddig tettél értem. Azt hiszem, nem tartozunk egymásnak. Egyenlítettem a számlát veled szemben. És nem kell félned, nem török a te, vagy más pozíciójára. Elég volt mostanáig. Elmegyek, itt hagyom a céget.
– Meg vagy bolondulva? Hova gondolsz? Milyen számláról beszélsz? Nem tartozik egyikünk sem a másiknak semmivel. Én féltékeny? Én kívánom a legjobban, hogy magasabb beosztásba kerüljél. Legalább nem kell hallgatnom a fiuk heccelődéseit, hogy téged csak a nők érdekelnek.
Edit közös megegyezéssel elköszönt a firmától. Egy nyelv–stúdióban kapott munkát. Itt végre értékelték a diplomáját, és azt csinálhatta, amire a diplomája feljogosította.
Már majdnem két éve dolgozott és tanított itt, amikor is egy új csoportban Evét pillantotta meg,
– Hát te? Csak nem itt dolgozol?
– De igen. Itt tanítok angolt.
– Jaj de jó, hogy a véletlen megint összehozott veled. A cég küldött ide tanulni, mert nem elég az angol tudásom. Mindenképpen meg kell szereznem a közepes fokozatot, mert különben nem maradhatok. Vagy ha igen, akkor sokkal alacsonyabb beosztásban folytathatom, mint amiben voltam. Ugye számíthatok rád?
– Ezt hogy’ érted? Nem az én csoportomba vagy beosztva, és ha az én osztályomba is kerülnél, semmi kivételt nem tennék veled. Nálam és az intézetben csak a tudás számit. Senki sem tesz itt kivételt, hiába ismerős vagy akárki. Itt nincs ilyen. Szívesen adok neked különórákat kedvezőbb áron, mint más. Egy óra húsz euró. Más ezért sokkal többet kérne, de én baráti árat számolok és segítelek majd abban, hogy a közepes fokozatú vizsgát meg tudd csinálni.
– És másképpen nem menne Edit? Tudod, hogy mennyi bajom volt a gimiben is.
– Eve. Ha még tudnék is valami protekciós utat, akkor sem mondanám meg neked. Ez a munkahelyem és nem kockáztatok senkiért és semmiért. Ezt meg kell értened. Amiben tudok, segítek és természetesen baráti áron. De semmi más. Emlékszel, mit mondtam neked a gimiben? Mi történik akkor, ha elfogynak a „szponzor pasik”, és csupán csak azt fogják nézni a munkahelyen, hogy mire vagyok alkalmas. Úgy látom, most érkeztél el ide. Én nem egy pasi által kerültem ide, és nem is egy nő miatt, amit terjesztettek rólam egyesek. Pusztán a tudásom meg némi szerencse segített ehhez a helyhez jutni. Rajtad múlik csak most, hogy te mit választasz.
Eve alig egy hónap múlva, a kurzus elvégzése nélkül távozott. Edittől el sem köszönt. Editnek egy ideig kis lelkiismeret furdalása is volt a dolgok miatt, de hamar túltette magát rajta. Azóta sem tud róla semmit. Lehet, hogy az élet majd megint elébe sodorja?
Remélhetőleg nem.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:45 :: Avi Ben Giora.
