Hajnali négykor keltünk. Meg kellett előzni a Napot. Fél ötkor már kint voltunk a faluszéli réten, szemben a Naszály, máskor rózsaszínben virít a kőbánya, de ilyen kora hajnalban alig dereng, véletlenszerű, mint gyerekrajzon elkenődött maszat.
Még a táborban lealapoztuk a farostokat, fejenként hármat. Középtónusból indulunk ki, hogy minél gyorsabban fel tudjuk dobni a színeket.
A félhomályban kiteregettük festékes tubusainkat a gyepre, felállítottuk az állványokat, rákötöztük a festőrongyot és vártunk. Figyeltük a keleti égboltot, mikor jelenik meg az első fényfolt.
A Duna felől friss iszapszagot hozott a szél, halványan rajzolódott ki a parti fák tömege, a körvonalakból próbáltuk kitalálni, melyik milyen fa. Városi gyerekeknek nem is olyan könnyű, de a régiek segítettek, melyik az olajfa, a jegenyenyár, vagy a parti fűz.
Még alig pirkad
csak sejlik a körvonal
hasít a sugár
Az éles fénypászma úgy lövellt végig a fejünk felett, mint mikor hirtelen bekapcsolják a színpadi reflektort és megvilágítja a füstgép műfelhőit. Felerősítettük a színes alapokat a festőállványra, kiválogattuk azokat a színeket, amikre szükségünk lehet a következő órákban.
Tubus szűkéből
ecsetre kívánkozik
lázad a festék
Nagy előny ilyenkor a színes alapozás, mert olyan gyors az égi történés, hogy nem győznénk minden színt felrakni. Egy kis ultramarin sáv, néhol kobalttal megpendítve, krómsárga fénynyaláb némi aranyokkerrel, egy kis türkiz itt-ott, a meleg árnyalatoknál csipetnyi kraplakk adalék, persze csak óvatosan, átvérző festék, ne uralja a képet. A tavalyi diákok rutinosan nyomkodták ki a színeket a palettára, az újaknak megmutattam. Nem mindegy a sorrend.
Halvány liláskék
alapra feszül az ég
mennyei dráma
Sietnünk kellett a festéssel, a tompa fénypászmák áthatoltak a szürkés közegen, megcsillant itt is, ott is egy-egy felhőfoszlány, mint lebegő tollpihe a napsütésben.
A lila sávokat kobaltkék árnyalatok váltották fel, aztán a sötét égi mezőre beúszott a narancsszínű köd, egyre nőtt-nőtt, úgy szövődött össze a kékkel, mint láncfonallal a vetülék. A komplementer színek fokozták a hatást, mint a barokk színház díszletei.
A fénysugarak, mint előhírnökök jelezték, hogy ma is útjára készülődik az égbolt fejedelme.
Narancsruhát ölt
álmából ébred a Nap
hűvös hajnalon
Lélegzetvisszafojtva meredtünk fölfelé, ahol nemrég még halvány csillagok milliárdjai nyüzsögtek, s hanyatt fekve ringatózott a Hold, most úgy feszült fölénk az ég, mint egy sokszínű patchwork takaró, várakozással teli vibráltak a színek, mintegy előrevetítve a következő pillanatot. Széles ecsettel csapkodtuk föl a színeket a második farostra.
Aludj el, aludj
csillagok pásztorlánya
fény ura ébred
A diákjaim feszülten figyeltek, meg sem hallották a kezdetben olyan kedves tücsökciripelést, sem a békakuruttyolást a nádasban. Ecsetekkel, palettával a kézben vártuk a felkelő Napot, hajnali utunk célját, értelmét.
Várandós az ég
szülőágyon vajúdik
kibukkan a Nap
A csoda kötötte le a figyelmünket, ahogy az izzó égitest — mint egy drámai főhős a fényárban úszó színpadon — méltóságteljesen bukkant elő a horizonton, hogy végighaladjon kijelölt útján.
Legutóbbi módosítás: 2011.03.20. @ 13:46 :: B.Tóth Klári