Leonard Cohen – If it be your will http://www.youtube.com/watch?v=AtQys5Q9hjk
Hidd el, léptem volna,
ha nem fogy közben el az út.
Már nem tudtam, merre tartok,
bár a számok ujjaimból kifolytak,
kezem ösztönösen még ma is
a telefon után nyúl.
Tizenkét év nagy idő. A vonalat törölték azóta,
de a hangod mélyen a fülembe ivódott,
lelkemben szól akár egy búgó orgonasíp,
mire még most sem rezonál az Elmúlt…
Az e-mailek sorra visszajöttek,
pedig Istenhez címeztem mindegyiket,
kérdéseimre már sosem kapok választ,
miért mentél el, merre tartasz, és minek.
Még most is visszavárlak.
Tudod, mindig akartam,
mégse mondtam elégszer,
hogy büszke vagyok rád, s imádlak,
hogy az utolsó mozdulatodat pénzre váltottam…
Nem. Nem nyomorogtunk,
de nem volt bennem alázat.
A gyűrűdet zaciba vágtam.
Kellett kajára, iskolára.
Ki akartam váltani.
Megint elkéstem.
Már oly’ régen tenyerembe dermedtek,
és valahogy nem múlnak a percek.
Keresem érintésed fészkét,
kezed vonalát.
Csak apróra tört emlékkövek
peregnek markomból,
ahogy lelkem alagútja
feltárja kincseit,
s én újra, és újra szeretném
megosztani veled.
De a gépemen mindig ez az üzenet:
Error… hibás, vagy nem létező e-mail cím,
nézze át újra…
Holnap inkább tárcsázok.
Csak hatjegyű szám.
Egyszer eltalálom,
és akkor a telefont ismét felveszed.
Hallom, ahogy mondod, vigyázz magadra,
majd kattanás, búgó hang…
De az is olyan szép lesz nekem.
Legutóbbi módosítás: 2011.03.29. @ 10:05 :: Bakkné Szentesi Csilla
