… nincs híd élet és halál között…*
Tegnap könnyet termett a szemem,
fájó, önváddal terhes könnyeket,
álltam a sírnál, ahol csendesen
nyugszik anyám, és apám, hosszú ideje.
Rég jártam náluk, elsodort az élet,
bár lelkem gyakran kószált feléjük,
de útjaim másfelé jártak.
Rideg szív, kifáradt lélek,
önző kényelem – mi tartott távol?
Szégyen borítja arcomat,
remegő kezem viszi a virágot.
Életükben is okoztam gondot,
s haláluk után sincs bűnbánat.
Nincs szomorúbb a hanyagolt sírnál,
ha hiányzik a híd élet, és halál között,
van-e jogom arra gondolni,
hogy mi lesz majd, ha én nyugszom lent –
lesz-e, aki gyakrabban látogat.
Megtöröltem szemem, elmondtam egy imát,
s lassú, fáradt lépteimmel
visszatértem a mindennapok közönyébe.
Legutóbbi módosítás: 2011.03.13. @ 07:21 :: Bonifert Ádám