Boldognak tartod magad, s most, hogy megjelensz — így kicsinosítottan —, mindenki annak is lát.
Legjobb ajánlóleveled mégiscsak fiatalságod lehet, de bocsássál meg kérlek — most amikor mindenki a Nők nemzetközi szolidaritásának napjára készül —, hogy jómagam felkészületlenül állok itt meg Teelőtted, jóllehet már minden ünnepre készen…
Egyik nagy nőcsábász agglegény barátom mind a nőrablásról beszélt, ám gondolatai nem értek célt —, mivel nem lehet csalárdsággal vagy erőszakkal egyetlen nőt sem hatalmunkba ejtenünk.
Még középiskolás lehettem, amikor magyartanárom — ki különben nagy nőbolond volt — mindig engemet feleltetett az irodalmi művek női alakjainak jellemzéséből.
Mást sem tudtam.
Volt, hogy megkérdezett, hogy — te ezt honnan tudod?
Már akkor ott volt bennem a megérzés.
Nem találom most azonban az ünnephez méltó szavaimat, viszont közben meg az jutott eszembe, hogy egy alkalommal azt mondtad nekem, hogy sohasem lennél a klisém —, s ez a sebem máig nem gyógyult be teljesen.
Nem vágytam azonban nőuralomra — de nőgyűjteményre sem —, így eddigi életem során nem alapítottam nőegyletet.
A nők összességükben mégis elkápráztatnak, ugyanakkor a Te öltözeted a legpompásabb —, különösen az Éva kosztümöd.
Lassacskán azt hiszem, befejezem, mivel nem szeretném azt, hogy miattam késsen a Nőnap!
Sok minden mégis kimaradt, s máig is, mint kiismerhetetlent csodállak.
A végére pusztán egyetlen kérdőjelem maradt, meglehet ismeretlenül — de ez egy más téma talán —, mely már a nőtartás összegéről szól.
Legutóbbi módosítás: 2011.03.07. @ 18:13 :: Bősze Emil Miklós