úgy estefelé egy vasárnapââ?¬Â
József Attila: Anyám cím? verse nyomán
Férfiszabó volt…
– amíg bírta
s nem jött sok tünet –
„Látom, megáll a vasalóval.”
sorsát az élet írta
nem kérve engedélyt,
elvesz vagy ad még más esélyt.
…általa lettem emberszabású
és nemcsak birka,
kinek ott a vályú.
De elvadulva lettem farkasa,
én, ki akkor még keblér?l ettem,
ártatlanságom hamar
bölcs?mbe temettem.
Zabolátlan csikóként
a világ felfedezése várt,
utcagyerekként
bejártam hét-határt,
míg néki
„hegyvidéknek ott a szennyes”
gondfelh? vállaira borult,
arca völgyeire zápor
könnye hullt.
„lefeküdtünk és elt?n?dtem”
Talán miattunk cseléd.
? zokszó nélkül mosta
a család minden szennyesét…*
olyankor hallottam énekelni
és ajkamra szót adott,
szívünk összedobbanása hozott
közös szólamot,
mert voltak szép csendek
és maradt kimondatlanul:
a szeretni fáj
sosem csillapul.
Érzem még ma is,
bár már sok éve halt,
egy dallam, egy hanghajlat
még mindig felkavar.
Ilyenkor látom ?t,
csöndesen visszanéz
illanó emléke: alakja,
egy ?szül? hajfürt, a kéz,
mely formálva nevelt;
ki szeretett egykor,
sosem felejt.
2011.02.17.
*„mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.”
József Attila: A Dunánál