Nézz
felnövekv? – ágaidra,
ahogyan a napsugarak pácaiban
piroslik az almabor,
olykor es? termést mos
és zöldül a mez?,
bokádig ér a tavasz.
Ha fa lennél, nem faragnék
bel?led kályhámba,
ahogy a szél szedi mohón
apró virágaid,
úgy ember ne tegyen markába!
De ha gyümölcs lennél,
ízed negédes édenét
az érzések poharába gy?jteném,
és óráim alatt kiinnám,
mint aki csókot sz?rne száján,
s ajkad lenne ajkamon
megvetett puha párnám.
Legutóbbi módosítás: 2011.03.19. @ 13:11 :: Csonka János