dudás sándor : Kunyhó

Nyomtatás

Verskunyhóm nyíltan

építem,

nem titkolok el

semmit sem.

A dalt, ritmust, s a

többi jót,

írom, csak írom

régi mód.

Gondolat-trükkök,

szóvarázs…

Sejtitek – rejtve

jól a váz!

Szívetek hozva

étkemül,

vendégeskedtek

itt belül,

ahol a lélek

és a szív

örök emberi

vágya hív.

Én szemetekb?l

olvasok –

egy-egy vonást, egy

színt rakok

oda, hol hiányt

jeleztek.

Addig javítom,

míg Nektek

úgy ahogy tetsz?n

kész a m?,

az egyszer?, a

nagyszer?.

Ha nem sikerül –

spongyát rá!

Százszor különb a

valóság!